Canalblog
Editer l'article Suivre ce blog Administration + Créer mon blog
Publicité
Ania c'est moi
12 août 2019

Nem vagy elég asszertív?

Néha csak úgy sodródsz az eseményekkel, mert nem tudod magadat nem bántó módon képviselni? Nem tudod az érdekeidet jobban érvényesíteni? Belemész olyanba is, amiről tudod, nem lenne jó neked? Olyan kapcsolatokat tartasz fenn, ahol kimomdatlan egyezség, hogy mindig csak te alkalmazkodsz?

Mit félsz elveszíteni ebben? Miért éri ez meg neked? Valamiért nyilván megéri, valamiért nyilván nagy szükségét érzed ennek a kapcsolódásnak, nagy önáldozatok árán is - de nagyon zavar, hogy a másik feleannyi energiát és figyelmet tesz bele a dolgokba. Sőt, lehet, a kisujját sem mozdítja.

Pedig ez egyébként lehet, hogy nem is rólad szól, lehet, hogy csak róla. Lehet, hogy ő az aki képtelen többet tenni, és nem szeret szembesülni vele. Nem szereti, ha emlékezteted rá, hogy nem képes olyan szeretetteljesen viszonyulni, ahogyan elvárható lenne. Nem képes örülni magának benned. De ez akkor róla szól. Lehet, hogy úgy érzi, nem elég, és valóban nem az. Nem akar a hibáival szembesülni, csak fantasztikusnak akarja érezni magát. Fantasztikusnak akarja megélni magát. És amikor szembesülnie kell, hogy mégsem az, akkor ezt nem bírja elviselni, ezért inkább téged száműz, mivel önmagában túl gyenge ahhoz, hogy megbirkózzon a saját egzisztenciájával. Igy inkább felszínes visszajelzéseket szeretne kapni, hogy jobban érezze magát. Tiszta lapot szeretne, mert tudja, ő nem elég hozzád. És te is tudod valahol ezt. Csak ezt olyan fájdalmas kimondani, és olyan sok biztonsági tényezőt veszítenél vele, hogy inkább még húzod. És alkalmazkodsz - amitől ő még jobban elpofátlanodik, hiszen nincsen már semmilyen standarded vele szemben. Akármilyen viselkedést megengedhet magának, hiszen te függsz tőle. Valami olyat kapsz, amit más nem ad meg, vagy te nem tudod megadni magadnak.

És hiába, hogy valahol őt is óvod vele - mert két embernek lesz fájdalmas rájönni és kimondani, hogy ez már így méltatlan, és valaki jobb kell.

Sokat veszítesz, mert a kimondatlan egyezség arról szól, hogy amíg hajlandó vagy arra ,hogy szemet hunyj afölött, ami zavar - addig kapcsolódhattok.

Nagyon fájdalmas azt kimondani, hogy a kapcsolódást be kell fejezni, azért hogy mind a ketten találhassunk valaki mást, valakit, aki jobban olyan, amilyennek elképzelnénk. Akiben van hajlandóság is, hogy renbe legyenek téve a dolgok.

Fájdalmas, mivel a kapcsolódás alapvetően jó. Mind a kettőtöknek. Felelősseget érzel, elsősorban kettőtökért és utána magadért. De mindenhol azt harsongják, hogy magadért legyél.

Lehet, hogy van benne valami. Lehet, hogy két erős félnek kell jelen lenni, akik nem botladoznak az életükben, hogy valakibe kapaszkodhassanak. Két önfelelős ember kell, akit nem tud igazán megrázni semmi, aki nem tudja a saját életét mások miatt tönkretenni. Lehet, hogy ezzel megszűnik a ragasztó, ami a két embert összetartotta. Ezért is veszélyes az individuum kora. Hiszen így akkor mi tart össze két embert, ha nem az egyik alkalmazkodása a másikhoz? Mi működtetné a társadalmat, ha nem az, hogy mindig vannak kiváltságosabbak és kevésbé azok? Mi működtetné a társadalmat, ha senki sem akarna utcát söpörni? Wc-t tisztítani? Ha senki se tenne olyanokat, amilyeneket nem akar, amikkel erőszakot végez magán? Ha mindenki csak önmegvalósítani akarna? Mi lenne az önzőekkel a lelkiismeretesek és a tisztességesek nélkül? Ez már csak ilyen. Lehetsz alárendelt valaki potens mellett, és lehetsz nyeregben valaki impotens mellett. De egy szinten lenni - az szinte lehetlen. Úgy vagyunk kitalálva, hogy akármikor, ha emberek találkoznak, hierarchizálódnak. Még egy párkapcsolaton belül is ez igaz. A női alárendelődésnek például a cserébe kapott egzisztenciális biztonság volt a váltópénze. Nem szenvedünk csak úgy, anélkül, hogy megérné nekünk valamiért. És amikor már nem éri meg többet egyszerűen elsétálhatunk - de ez pont csak nekünk, tisztességeseknek annyira nehéz. Az önzőek sokkal könnyedebben csinálják. És valahogy mintha mindenütt azt tanácsolnák, hogy légy te is ilyen. Csupán csak azért, hogy ebbe a táborba tartozz. De ebbe nem tartozhat mindenki.

És talán lehetséges is megtörni ezt a kört.

Publicité
Publicité
Commentaires
Ania c'est moi
Publicité
Ania c'est moi
  • A női lét rejtelmeiről, kérdéseiről, kissé kevésbé felszínesen, mint ahogy az eddigiekben megszokhattuk. Magamnak, Nektek. - "Az ember mindig fél az ilyen szabályos boldogságtól" - Márai Sándor
  • Accueil du blog
  • Créer un blog avec CanalBlog
Visiteurs
Depuis la création 4 970
Archives
Publicité