Nem akarok ismerkedni.

Tudom, lazábban kéne vennem a dolgot. Hogy ez mókás, egy csomó emberrel talizhatok, programokra mehetünk, aztánesz ami lesz. Mert eldöntöttem, hogy én ennél az áldatlan helyzetnél jobbat érdemlek.

Mert rá kell döbbenem, hogy nincs mire várni, ez tényleg csak időhúzás és talán túl soká tartott.

De mégis, valahogyan halálra rémít a gondolat, hogy elölről kelljen kezdenem valakivel. Pedig hát mikor máskor, ha nem most.

Nagyjából annyi kedvem van idegen ffiakkal ismerkedni, mint a faszukat leszopni. Csak állok itt grimaszolva, hogy most tényleg muszáj-e ezt. Tényleg ennyire kidibott idő vt a D. Most tényleg ha én nem vagyok elég erős, akkor csak marad a semerre tartás, amíg ő végül talál valaki mást.

Eléggé egyértelműen elmondta, hogy NINCSENEK itt közös tervek. Vissz-vissza tudom őt csábítani, de a program változatlan. Csak én ámítottam olyanokkal magam, hogy mi összeköltöznénk végre. Többször volt is róla szó...

Mindegy én meguntam ezt. Értelmes nő itt már feláll és továbblép, ő meg tegyen csak amit akar.