Feminizmus

Ma az jutott eszembe, hogy ezen elmélkedjek. Nagy dologra vállalkozom most, mert szerintem a feminizmus is egy elég többértelmű kifejezés, egy igen széttépázott, jobbra-balra hurcolászott, a benne rejlő erő és lehetőség kiforgatásával és visszatömködésével tördelt, nem a valódi nagyszerűségében látott társadalmi vívmány.

A feminizmus ma valakik számára fogalomzavarból eredően valami rettegett szó, amitől egy ösztönszintű férfi behúzza fülét-farkát és közben kimereszti a karmait és vicsorít a fogaival. Azaz védekezik és fenyeget.
"Ne versenyezzünk. Ne akarj jobb lenni nálam. Nem fair."
Én úgy érzem, ennek valami ilyesmi az üzenete, és azt mondanám, valahol meg is tudom ezt érteni. Nem attól maradunk életben, hogy a fériak elejtik a vadat, hanem ott a közvetett eszköz, a pénz. A férfi erőt a modern társadalmakban (látszólag) felváltja az értelmiségi előnye: az intelligencia előnye. 

Emlékeztek a beépített szépségre?

Szerintem egy nagyon aranyos, humoros, korrekt film a mai szemmel gondolt feminizmusról, előnyeiről és buktatóiról, végül a vágyott harmónia megtalálásáról.
Gracy Heart, a rendőrnyomozó, az intelligens, a férfias környezetben egyenértékű férfiként kezelt nő, aki ehhez az egyenlő elváráshoz egy túlélő üzemmódú férfias működésmóddal, életvezetéssel, önértékeléssel és maszkkal alkalmazkodott. És látjuk őt, ahogy a nőiesség háttérbe szorításával, a férfias intelligencia fejlesztésével , milyen "bájos", vicces, egyedi keveréket ad, aki férfiasan igyekszik erős lenni, de mégsem boldog, mégsem kapja azokat a visszaigazolásokat, amiktől teljes lehetne, és valahogy zavarosak a kapcsolatai, már ha vannak egyáltalán kapcsolatai. Valahogy önmaga megalázásába fut folyton és folyton.

Persze a film kissé túloz, kicsit elrugaszkodott képet fest azzal a jelenettel, amikor a kicsi Gracy már kislány korában az igazság harcosaként leáll verekedni a verekedő fiúval, majd még az elvert fiút is felpofozza, mert "sértette őt" az, ami a fiú részéről teljesen jogosan merült fel: Gúnyolni fogják, hogy egy lány mentette meg. (Hiszen nem a férfi erő ellopásáról szól a feminizmus.)
Tehát ez egy kissé inkább karikatúrás, mesterséges jelenet, mem teljesen áll össze a kép, hogy Gracy Heart számunkra egy hiteles kislány-ember volna, nekem legalábbis nem volt sem ilyen ovis társnőm, sem ilyen iskolás társnőm. Gracy Heart egy filmkarakter, akit a "fenenagy egyenjogúságot hirdető feminista elveket valló prototípusról" mintáztak, aki a feminizmust az életetében készen kapta, de továbbvivő éllovasként kitartóan harcolt, minden etikájával, minden hűségével, bizonyítva a bizonyítandót -mégsem értette a feminizmus valódi lényegét, a saját lénye valódi lényegét.

De szerencsés módon az élet egy szépségversenyre sodorta őt, ahol a másik véglettel találkozott, fejlődött általa, és végigkövethetjük, hogyan találkozik egy intelligens, érzékeny, (kissé eltúlzottan hősiesre formált) értékes nő - akit a környezete észre sem vesz- a saját nőiességével.

Most, ahogy így belegondolok, úgy érzem, ebből a filmből még többet is ki lehetett volna hozni, túlságosan a felszínen mozog.
A külső-belső átalakulás nem teljesen nyomon követhető. Illetve a belső átalakulásra kb csak a film utolsó 5 percében hagynak Gracie-nek időt, amikor is ellágyulhat, és könnyes szemekkel elmondhatja, hogy elismeri, hogy a szépségkirálynő-jelöltek is csodálatos emberek, nem tudjuk ezeket a tulajdonságokat mind megtalálta-e magában, vagy Matthiews megtalálta-e benne, előhozta-e belőle. De kb értjük, hogy a film mit szeretett volna közölni.

Nézzük kicsit más szemszögből, mert ugyan a mi életünkben mi mind készen kaptuk a feminizmust, talán szenvedtünk is miatta már, mert anyánk (szinte társadalmi nyomásra) karriersta volt, babysitterünk volt, ott hagyott a napköziben, nem jött értünk időben, vagy láttuk, ahogy más férfiakkal flörtöl. Nem hinném, hogy ezek mind a feminizmus miatt történtek, hogy a képlet ilyen egyszerű: nő menni dolgozni, lenni önző, kuss menjél vissza a sarokba. Inkább az olykor embertelen munkahelyi feltételek miatt szenvednek családok, és a feminizmushoz kevésbé, a női-férfi viszonnyal inkább kapcsolatban álló, egy kalap alá vett, de különböző jelenségek miatt. Én azt érzem, hogy túl sok az olyan férfi, aki nem érti a nőket; ismerik a kollégát, az anyát, a nagymamamát és a kurvát, de olyan nehezen ismerik fel a nőkben mindezeknek az egyedi keveréket. Pedig ha felismernék, megbecsülnék, akkor egy nő is lehetne nő is, és elismert rendőr, vagy orvos, vagy fogorvos, vagy ügyvéd, mert van férfi részünk is, ami ezt véghez tudja vinni. És mi legyen azzal a nővel, akit senki nem akart feleségül venni? Ő nem biztosíthat magának megélhetést? Mi legyen azzal a nővel, akit ott hagytak egy fiatalabb szeretőért? Mi legyen az özvegyen maradttal?

Szerintem mind a két nemnek van bizonyos felelőssége, hogy ezt a kettősséget- sokasságot- a helyén kezelje.
A férfi úgy, hogy el tudja ismerni mind a nőt, mind a teljesítményeit, mert ha a lehető legravaszabban nézzük is, az ellenséggel össze kell barátkozni. De hiszem azt is, hogy nincs szükség ellenségeskedésre. Egy intelligens férfi igen is sok örömöt lelhetne abban, hogy egy nő hasonlóan intelligens, hogy nem rendelődik teljesen a férfi alá, hogy aztán egy cipőfűzőt se tudjon egyedül bekötni, vagy hogy megalázható legyen, mert nem képes maga bekötni. Egy intelligens férfi nem akarná maga alá rendelni a nőt, legfeljebb csak a női részét, mondjuk az ágyban, azt is figyelemmel, mert tudhatná minden férfi, hogy a figyelme legalább olyan fontos "szerve", mint a farka. Persze az őszinte figyelemnek az előfeltétele az elfogadás, az őszinte vágy, hogy egy imádott lényt boldoggá tegyen.

Ha egy férfi nem tudja felfedezni, hogy milyen csodálatos lehetőségeket nyitott meg a nőkben a feminizmus, és csak rúgkapál, előszőr kicsinyelve az eredményeket, utána földbe döngölve a nőiességet, akkor csak a saját kudarcát kapja visszatükröződve magán. Elfelejtve, hogy egy nőt akár szerethetne úgy is, mint saját lányát, feltunningolva tinédzser kora legszebb melleivel, tehát egy nő nem csak egy felszín, de a felszín is, ami annyira fontos, egy nő a legszeretettebb lény is, aki függ a férfitól, ha valóban szereti, ezért a férfinak szent kötelessége volna a támogató biztonság, még ha valaki a félreértett feminizmus miatt ezt is félreérti, és azt hiszi, nőként nem lehet néha egy picit gyengébb.

A nők felelőssége, a mi felelősségünk a saját kettős-sokas ének közti harmónia megtalálása. Semelyik véglet nem jó. Minden tudásunkkal, minden nőies erőnkkel együttvéve, bölcsnek kell maradnunk. Ez hatalmas felelősség. Egy monda szerint a nőiességben kifejezésre juttatott erkölcstelenségek elkövetése miatt kellett olyan sokat szenvedni a nőknek. Nekem ez teljesen logikusan karmikusnak hangzik.

Valahogy azt érzem, nem jó, hogy olyan sokan nem értik, és rosszul kezelik, vagy pont ellenkezőleg, eltagadják a valódi, nőies erőt. Kár, hogy ezekről soha nem hallunk az iskolában, se otthon a szüleinktől. ( persze nem újdonság, hogy az életre nem vagyunk felkészítve).

Hallottam már fiút arról panaszkodni, hogy ha megadja egy lánynak, amit akar, felkelti benne a szexi nőies erőt, akkor az elkezd másokkal flörtölni mire annyit gondol: "ribanc", és minden lány fele megváltoztatja a hozzáállását: inkább egy bunkó leszek, mert akkor legalább nem csalnak meg. És elindítja a saját bosszúhadjáratát kollektíve az összes nő ellen. És ez egy relatíve értelmes fickó volt, legalábbis én értem az álláspontját, a fájdalmát.
Lányok fel a kezet, aki még nem keveredett hasonló kalamajkába. Szerintem ez remek példája annak, se a lány, se a fiú nem tudta megfelelően kezelni a nőiességben rejlő erőt. Tehát lányok, ésszel. Többet ésszel, mint erővel, ránk is vonatkozik. A legszomorúbb, hogy sok lány észre sem veszi, hogy erős. Mármint nem a férfi értelemben véve, hanem női értelemben. Vagy mert nem tudatosította magában,vagy mert nem talált megfelelő ölelő karra, visszajelzésre a benne levő nőiesség, és csak keres és keres, ami a férfiakat bántja, és pusztításra készteti:

"Csak barátok vagyunk!" / "ennek nincs semmi jelentősége!"

Mire ő:

Szóval ilyesmiről van szó.

Most át szeretnék térni arra, hogy honnan ered a feminizmus, mi a valódi jelentése, tisztázni kicsit a kép.és fogalomzavart.

Visszagondolok: valahogy történelem órán nem hangzott el egy árva szó sem a nők helyzetéről a történelem folyamán. Nem tudom ennek az okát, talán eddig senki nem hívta fel rá a figyelmet. A történelmet többnyire férfiak írták. Érdekes kérdés. Milyen szerepük volt a nőknek a történelemben, a háborúkban? Ha csak passzívan is... Miért folyt háború valaha egy nő kegyeiért? Ha annak idején volt elég magas státusú nő ahhoz, hogy kirobbantson egy háborút, hogy nem volt ereje vagy szerénysége ahhoz, hogy megállítsa? És a női uralkodók? Mármint nem a királynék, akik a széles medenceátmérőjük miatt voltak presztízs helyzetben, hogy gond nélkül utódot szüljenek, hanem a királynők? Ők hogy sugároztak férfi erőt, uralkodtak más férfiakon? Szerintem a nőiességük teljes elhagyásával. Egy nő ereje nem abban rejlik, hogy másokon uralkodjon.

De nézzük az átlag embereket.
Ha egy évszázaddal korábban élnék, azt hallgattam volna anyámtól: Lányom, neked az a dolgod, hogy mindent eltűrj, mindent elviselj. Soha ne szólj egy szót sem. Férjedet szólítsd Uramnak, szolgáld őt ki. Ez a dolgunk. Ne hozz szégyent a családra.
És kifoghattam volna egy olyat, aki minden nap megver. Egy olyat, aki jobban szereti az alkoholt bármi másnál. Egy olyat, aki szeretőket tart, amíg én takarítom fel a moslékát. (bár ez sajnos, még ma is előfordulhat- de ma már nem ítélnek el, ha felállsz és elmenekülsz.)
Egy évszázaddal ezelőtt soha nem mertem volna szólni, hogy bánt. Hogy ez fáj. Hogy én nem tehetek róla, nem az én hibám volt.

Ezt jelenti, hogy a nő másodrendű. Csak egy kellék a férfi életében, aki sose jött rá, hogy egy másik érző lény t tesz rabszolgájáva. Az egész társadalom tette a nőket rabszolgává. A férfi erő mindig erősebb, még ha olyan nehéz is összehasonlítani a női erővel. Szerintem bárki el tudja ezt ismerni. Ők az erősebbek. A maga fizikai valóságában, persze, hogy a férfiak az erősebbek.

De a mostani férfiak, akik nem készen kapták a női alárendelődést, mint az egy évszázaddal korábbi ősei, azok képzeljék kicsit magukat az akkori megalázott, másodrendű nő helyébe, és tegyék a szívükre a kezüket: Rossz dolog az a feminizmus?

Lehet mondani, hogy rosszak a következményei, vagy még nem tudunk mindent a helyén kezelni, vagy még nem fedeztük fel a lehetőségeit az egyenlő társkapcsolati vívmánynak... 

De miért van ennyi csalódottság és felhördülés a férfiak részéről? Talán ezért?:

Mert valaki egyszerre akart olyan nő lenni, amilyen a reklámokban szórakoztatja a férfiakat, pornón elégíti ki őket, inkább tudatosan használja a testét és a kommunikációs képességeit? Nincs ennek pasi megfelelője? Minek szítsunk egy kitalált háborút és kiáltsuk ki a feminizmust bűnbaknak?

Olyan sok múlik, mind a mai nőkön, mind a mai férfiakon... Ki mennyire tudatos, ki mennyire használja a tudatosságát, meri feszegetni a határait, egyensúlyban lenni önmagával, próbál kicsit jobban belelátni mások fejébe, megérteni mélyebb összefüggéseket, ki mennyire tud harmóniában lenni önmagával, kit mennyire készít ki valamiféle megfelelési kényszer és hibáztat másokat, ha valami nem sikerül..

 Nem a feminizmus a baj. Szerintem ha egy férfi valódi férfi, akkor kiáll az igazságtalanság ellen. Egy valódi férfi feminista.

A kapcsolatokban is lehetne még fejlődni: és ezért megérte megpróbálni...

Béyoncé-tól például nem kaptunk volna semmit abból, aki ő tud ma lenni. Valahol otthon a pincéjében rejtegetné őt a férje és verné ha más férfihoz mert szólni.

Szóval szerintem előre-arc, nem hátra-arc! Össze is foghatnánk.