Miért is mindig ennyire szívfájdító egy szakítás? Teljesen jól tudom az elmémmel, hogy ezt kellett tennem. De mi lett volna, ha máshogy cselekszem? Mi lett volna, ha szarok arra mit mondanak a pszichológusok, és ki mit mond arról, hogy milyennek kell...

Na vajon milyen mély? Hány trauma lappang még bennem amiktől szorongok és nem vagyok egészséges? Képzeljétek, végigvirrasztottam egy egész éjszakát. Egy ideig izgultam, hogy jaj miért nem tudok aludni, aztán beletörődtem, lehet, hogy most nem fogok tudni...

Na jó, jöjjön a kesergés.. A reggel jól indult. Nem is értettem, miért nem vagyok letörve, miért nem vagyok kibaszott szomorú. Élettel telinek és boldognak éreztem magam. Egy biztos tudat volt bennem, h minden sikerülni fog. Mostantól minden jó lesz,...

Megfogadtam párszor, hogy nem írkálok többet.. nem írkálom a random a gondolataimat, amiket aztán el is felejtek, pár hónap múlva már máshogy is látok.. Nem, nem írok le semmit arról, amit elértem eddig személyiségfejlődésben. Nem írok le semmit erről....