Na jó, jöjjön a kesergés.. A reggel jól indult.

Na jó, jöjjön a kesergés..

A reggel jól indult. Nem is értettem, miért nem vagyok letörve, miért nem vagyok kibaszott szomorú. Élettel telinek és boldognak éreztem magam. Egy biztos tudat volt bennem, h minden sikerülni fog. Mostantól minden jó lesz, megállíthatatlan vagyok.

Jan írt is reggel. Kérdezte, hogy akarok-e menni futni. De kvára nem volt kedvem futni menni, inkább arra az art kiállításra mentem volna. De arra MÁR nem hívott - korábban 2x is hívott, de mindegy .. Mások meg hívtak lőni, de arra se mentem végül, mert ahhoz sem volt kedvem.

Danival kapcs. az volt az érzésem, hogy nincs ez még lejátszva. Sőt, egészen biztos voltam abban, hogy még gondol rám - most a legerősebben.

Aztán egyszer csak .. írt. Annyit, hogy scrub-ot akkor így már nem akarok-e neki venni. Mondtam, hogy az a gond, hogy fel kéne próbálnia, nincs értelme annak, hogy megveszem aztán kiderül, hogy nem jó rá. Akkor mindegy akkor majd megrendeli onnan ahol a nővérek szokták. Mire mondtam még1x h sztem próbálja fel előtte h lássa h jól áll-e. Erre semmi válasz.

Jan sem írt semmi választ.

Igazából ezen kesergek. Ezért érzem magam egy értéktelen senkinek :D Mert ez a két fasz nem bírt vmi választ kinyögni.

De tudjátok mi fáj? Hogy mi a faszért keresi mindenki azt, hogy szerelmes legyen? Nem elég nekik a szeretet? Az a kép jutott eszembe, amit lefotóztam: egy boldog élethez erre a 3ra van szükséged: valaki, akit szeretsz, valami, amit csinálsz, valami, amit vársz. És az volt az első gondolatom, hogy ezt át kéne küldeni Daninak. És az volt a második gondolatom, hogy minek. Sose értékeli az ilyen "bölcsességeket". Olyan messze van ő a bölcsességtől, mint Makó Jeruzsálemtől. Mi a faszért kell mindenkinek egy beképzelt picsa aki szarik rá? Megszakad a szívem komolyan. Mert az voltam .. beképzelt picsa, akit csak szeressenek csak azért, mert van. Feri szeretett is. Amióta "meg akartam tanulni jobban szeretni" - és meg is tanultam, sztem, azóta 2x is ez a szöveg .. hogy szeretlek mint embert, de nem vagyok szerelmes..

Igen basszátok meg ez fáj.. én beértem azzal, hogy nem vagyok szerelmes, de tudatosan látom a másikban, hogy mi a jó benne. Teszek érte. Kedveskedek neki. Meghallgatom. Prioritás az életemben. Mert pontosan tudom milyen az, ha elveszíted azt, akit biztosra vettél, és nem bántál vele jól.

Én beértem azzal, hogy szeretek, elfogadok, és igyekszem a másikat jobban szeretni, mint magamat, és jól kijövünk.

Már megint túl jó és túl rendes voltam. 

És hogy megint ne legyek álszent: igen, én is mindig újra és újra aszerelmet keresem. DE én MÁR NEM HISZEK BENNE, pedig kurvára akarok, elhihetitek. Igazabol azt szeretném, hogy az élet fogja magát, és bebizonyítsa, hogy igen, van ilyen! Nem kitaláció! Nem csak engem kerül el! Nem kell érte megszakadni. Nem kell belehalni. Egyszeruen csak eljon az eletedbe, mint egy csoda. Úgy, hogy nem is szamítottal ra. Ott van. Van egy kis vívódas, de aztan egymasra talaltok es kolcsonosen ugy erzitek, hogy JJAJ ezzel az emberrel akarom leelni az eletem, mert annyira jó beszélgetőpartner, annyira érti mi van velem, annyira közösek a céljaink, annyira közös a gondolkodásunk. ÉS nem utolsósorban, annyira vonzódunk egymáshoz.

De én már nem akarok semmi ilyet. Tudom, hogy mindig ugyanaz a forgatokonyv. Ami az elején vonzott benne, később már idegesíteni fog. Teljesen tökmindegy, hogy milyen ember. Ha jó, az fog idegesíteni, hogy miért nem rosszabb. Ha rossz, az fog idegesíteni, hogy miért nem jobb.

Én már csak azt akarom, hogy valaki fogja ezt fel. És hozzon egy döntést, hogy velem akar lenni. És a döntése mellett tartson ki. 

DE MENNYIRE kibaszottul irigylem azokat, akiknek megadatik az a luxus, hogy mindig van mellettük valaki, aki mindig mellette teszi le a voksát, és NEM TUDJÁK ÉRTÉKELNI, mert ők MAGUKAT IMÁDJÁK! :D Mer ÚGYIS mindig valaki körülrajongja őket! Akárhova mennek! Mennyire kibaszottul irigylem őket!

Mennyire irigylem azokat, akik nem gondolnak abba bele, hogy megbántanak-e mást, csak úgy VANNAK, tesznek, mondanak dolgokat, de mivel ANNYIRA JÓL NÉZNEK KI, és ANNYIRA tele vannak önbizalommal, mégis mindenki imádja őket, és MINDIG van valaki, akit ALIG tudnak levakarni magukról!

És mennyire irigylem azokat, akiknek egy párkapcsolat annyi, hogy jujj szerelmes vagyok-e, vagy nem, mert ha nem, hát akkor ugye ezt közölni kell a másikkal, mert így a fair, aztán meg majd addig válogatok, amíg nem jön szembe egy olyan egyed, akit tökéletesnek haluzok, és akkor JUJJ megint szerelmes vagyok, azt vagy összejön, vagy nem, mert MEGENGEDHETEM MAGAMNAK, hiszen én is KIBASZOTT TÖKLETES VAGYOK, hogy csak olyan csajnak tegyem a szépet, akiért HÚDEMENNYIRE odáig vagyok!! Nem azért, mert jó ember, nem, igazából kurvára nem tudom az okát, de egyszerűen elborítanak az érzelmek, és csak az érzelmeknek megfelelően cselekszem!! 

Tudjátok mihez hasonlítanám most ezt??

Ha éhes vagyok eszem!

Ha kanos vagyok dugok!

Ha szerelmes vagyok futok utánad mint egy kutya! De ha nem vagyok! Akkor leszarlak! Akkor a minimumot teszem érted! HAHA, beszoptad, látod, jobban jársz, ha olyan csávó után nézel, aki szerelmes beléd. Hogy te szerelmes vagy-e olyanba, aki lohol utánad? NEM? :D JAJ hát az le van szarva :D Én szerelmes vagyok-e vagy sem, csak az számít!! Ha nem vagyok, akkor hát, akkor csak dugogatlak!! És kihasználom, hogy te meg szeretsz! 

Mindenki kibaszottul önző, úgyhogy jól gondold meg, hogy kivel állsz szóba. És én tényleg kurvára szeretnék hinni a szerelemben, de őszintén, inkább csak abban hiszek, hogy ezt mindenki csak behaluzza magának. Mindig kiderül, hogy valaki jobban szeretett, mint a másik. Mindig kiderül. Mindig valamelyik fél önzőbb. Mindig kiderül, hogy jaj a másik nem is olyan.

Vagy nem? Vannak ÉRZELMILEG KIEGYENSŰLYOZOTT emberek, akik velem ellentétben egy kapcsolatban is magukkal vannak elfoglalva elsősorban? Ennyi lenne a titka az egésznek? Én foglalkozom magammal, és aztán majd jön a másik, ha akar? És kibírom azt a szenvedést, hogy nincs itt? Hogy pontosan érezteti velem: nem szerelmes. Erről szól az egész? Hogy kibírom ezt a fájdalmat, és továbblendülök? Majd ha nekem jó, majd akkor idevonzom? És ha ez se működik? 

ISTENEM, bizonyítsd be bazmeg, hogy van oylan, hogy két ember egymásba szeret - egyformán - és egyformán szerelmesek maradnak egymásba életük végéig. Bizonyítsd be, hogy ebben nem csak  akar hinni, aki látta a filmekben?

Ha két ember egyformán azt szeretné látni, ami jó, nem bosszankodik a rosszon, hanem nyugodt és tovább tud lendülni.. akkor ők szerelmesen élnek. Azt hiszem, ebben van valami. Nah, kibosszankodtam magam asszem :).