Hormonok .. és mormonok.. és mi kell a nőnek

Babák mindenütt: következik az egy hónap a szülészeten, és én már az első nap után bezsongtam.

Bár ilyen egyszerű lenne minden tényleg, csak lebabázni és boldogan gügyörészni, és büszkén hazavinni azt a kis incifinci kis lényecskét. Esküszöm, beidulnak a hormonjaim és tüzön-vizen keresztülvinném ezt az egészet.

Aztán valami roppantul elkezd zavarni: az, hogy ott vannak azok a hülye vetélytársak mindig. Folyton. Mindig találok valakit aki jobb nálam valamiben. Az a valami meg mindig az, hogy hogyan adja elő magát.. Milyen kis fotói vannak a facebookon, szexi-titokzatos, könnyed és komoly, vagy cuki mosolygós, vagy kalandos fiús, vagy a faszomtudja még milyen csajszikák, pedig nekik is nő szőr a lábukon, ők is benedvesednek, ha Trump pinán ragadja őket, és ők is sírnak ha valaki bunkón megbántja őket. De a csávók mégis beveszik. Annyiraa beveszik. Esküszöm ettől a soook agyalástól elfonnyadok, nem lehetne mégis miinden tényleg olyan egyszerű, hogy hagyjuk a hormonokat zsongani, és lebabázunk? És aztán majd az összes többi megoldódik szépen. Jön egy rendes srác, aki szeret, aki kitart, aki a földhöz veri magát attól, hogy velem lehet... Nem lehetne ilyen egyszerű, legalább ez, please?!

Faszom akar karriert csinálni, vagy folyton taktikázni, vagy a pasik fejével gondolkodni, eleget gondolkodok "pasifejjel" amikor folyton lehetetlen teljesítményekre kényszerítem magam a tanulással.

Nem lehetne olyan egyszerű tényleg, hogy egyszercsak elkezd nőni a poci, lesz egy pici kis lényed és onnantól egy életre fontos leszel, legalább két embernek? A gyerekednek, mert te vagy az anyja. És a férjednek, mert te vagy a gyereke anyja. És tisztel és felnéz rád.

A nagy feminizmustól eljutottam oda, hogy szerintem a férfiak nagyjából minden szakmában jobbak a nőknél. Egyszerűen jobbak. Nem érzelemből döntenek, hanem logikusak. Majd eljutottam oda, hogy az egyetlen szakma amiben nem lesz jobb nálad egy férfi az a pornózás, ott egyszerűen nem lehet összehasonlítani a két nemet. Majd eljutottam végül oda, hogy egy férfi se lehet jobb anya egy nőnél. Egy férfi se szülhet nálad jobban és gondoskodhat jobban.

Igazán szívás nőnek lenni, de tényleg. Nem hogy hátrányból indulsz egy eleve férfias világban, ahol azt hiszed, hogy lehetsz te is olyan jó, meg hogy KELL is olyan jónak lenned, hiszen hát mindenhol versengés folyik. De nem is ez a valódi versengés, hanem a pasi megszerzése. Na meg a megtartása. Na és vajon miért jutottak nekem mindig a faszfejek? Mert vannak nálam jobb csajok. Nem okosabbak, nem intellektuálisabbak, nem lelkiismeretesebbek, semmi olyasmi, amiért az iskolarendszer jutalmaz. Egyszerűen csak vannak, van nagy cicijük, és élvezik a figyelmet, és miközben begyűjtik a sok figyelmet nem figyelnek oda senki másra. Ugyan, minden lánnyal megtörtént már. Mindenki volt egyszer rivaldafényben.

És nem azért szívunk ezzel az átokkal, hogy nem lehet egy igaz jó barátnőd sem, mert minden lány a lénye mélyén egy férfifigyeleméhes kurva, nem azért szívunk ezzel, hogy aztán megrohadjunk 40 évesen egy munkahelyen, vagy legyen egy szép autónk, vagy hogy felfedezzünk valami újat ebbe a romlott szar világba. Nem. Mindez azért van, hogy megbolonduljunk a hormonainkkal együtt, a fiú hormonjait is megbolondítsuk és legyen egy gyerekünk ebbe a kegyetlen borzalmas világba. Hát kérlek így működünk. Csak kell nekünk egy hím, iszonyatosan kell, aki felcsinál. A többi mellékes, komolyan mondom. Ez minden nő alapvető programja. Jó csajnak lenni, megbaszatni magunk, aztán gügyörészni boldogan a kis babócának, a pasit meg befogni rabszolgamunkára.

Ezért nem tudom már motiválni magam, hogy tanuljak. Hogy karrirerem legyen. Hogy jó állásom legyen. Csak egy jó csaj akarok lenni, akit valaki szeret. És tudom hogy minden lány ilyen. Minden egyes idióta női sorstársam. Mind csak azt akarjuk, hogy valaki jól megbasszon és jól felcsináljon és aztán egy életen át elköteleződjön. Hogy ilyen rózsaszín buborékban élhessünk. Ahol minden szép és jó. És ezért leszünk mindig gyengébbek a férfiaknál, mert nem látjuk be, hogy a világ milyen egy szar hely. Gyilkolunk, hogy együnk, hogy aztán szarjunk. És baszunk, hogy továbbadjuk a génjeinket, aztán meghalunk. Semmi csodálatos nincs az egészben. Csak ügyesnek kell lenned ahhoz, hogy jobb legyél, mint a többi, hogy több jusson neked, hogy ne egy lúzer legyél, hanem egy menő arc, egy nyertes. Aztán kellőképpen önzőnek ahhoz, hogy ne halj éhen. Hogy még sokszor megtömhesd a beleid.

De talán nem is akarjuk a világot ilyennek látni. Mert nem áll jól nekünk..