Gecik ellen gecinek kell lenni

Nem igazán bánom azt, amit mondtam és tettem. Bánom, ha emiatt elveszítem őt, bánom ha ez valaki más karjaiba sodorja, ahol valami mást és jobbat talál, mint ahogyan ezt pofázta mar évek óta. Bánom, ha más kedvéert szedi össze magát és nem értem. Bánom, ha nem jön majd, nem keres, nem szeret, nem várja, hogy visszatérhessünk egymás életébe, ha sírt egyet, aztán azt mondta fene ebbe a csajba hogy mondhatott nekem ilyet hát ezek utan mar aztán tényleg ne csodalkozzon, ha ... 

Ja hát persze hát mert az ember a saját tetteiben mindig a jószándékot látja, másokéban meg a rosszat. Gecik ellen igenis legyünk gecik. És kegyetlenek. A nők is amiatt ritkábban gecik, mert az a drive-unk, hogy megfeleljünk annak, ahova és aki(k)hez tartozunk, ahonnan remélünk dolgokat.

De most mar dokgozhatok a jónő image-emen, ahogyan a többi is ribanckodik. Még úgy is, ha fele se valódi. Ha ez kell, akkor ez kell. Majd gyógyulok is, gondolom.

Most azért még fáj. Fáj az is, hogy bántottam. De másképp hogyan láthatná meg azt, amit ő okozott?

Lehet amúgy, hogy pont erre volt szüksége. Hogy egy geci legyek vele. Fogjam magam és azt mondjam, hogy jól van, akkor magamat választom. Mész a süllyesztőbe papikám. Fáj, de fájdalmat kellett okoznom annak, aki rosszul bánt velem. Csak ezzel és csakis ezzel tudtam visszanyerni valamennyit a méltóságomból.

És azt hiszem, már tényleg nem is érdekel.