És egyből első nap a feketeleves...

Pedig igazán, nem indult annyira rosszul a nap. Leszámítva, hogy nem aludtam ki magam, de emiatt magamra vethetek, lefeküdhettem volna korábban is, elég hamar elfáradtam.

Nade, aztán egész jó volt. Egészen addig a pontig, amíg meg nem jelentek a nonszensz baromságok. Egy értelmetlen vizsgálat subacutan. Most én tényleg lehetek egy tök kedves és segítőkész ember, de itt úgy éreztem egyszerűen vissza kéne utasítani ezt a vizsgálatot. Viszont én csak elsőéves vagyok hozzá. Utána a bőrkiütéses ember. Aztán, hogy senki nem vállalta a felelősséget azért, hogy mi legyen vele. Aztán hogy arra megyek be, hogy Bence egyből fikázza, hogy mi ez a sok baromság, amit írtam. De egy jó visszajelzést nem volt képes adni. Mindig, mintha én lennék a legügyetlenebb, legbénább, leghülyébb hülyegyerek, aki még az alapokat sem tudja. Jó oké, rég volt anat, de azért ennyire nagyon síkhülye nem vagyok, és ha valami nem világos, utána tudok nézni. Jó oké, nagyjából 0 energiát fektettem abba, hogy otthon magamtól tanuljak, utánanézzek, utánaolvassak dolgoknak. Egyszerűen nehéz milliófele koncentrálni és közben meg azon stresszelni, hogy amivel meg haladnom kéne, az nem halad.

Úgy jöttem el ma a munkahelyről, és ilyen napom talán egyszer sem volt még korábban, hogy kész, felmondok, mehet mindenki a picsába, én meg megyek Ausztriába.

Na utána meg D. Hogy menjek át hozzá. Ezért vártam, hogy hazajöjjek és találkozzunk? Mintha minden azt akarná üzenni, hogy: add fel. Nem lesz ez itt jó, nem leszel itt boldog. Nem építettél itt semmit... nincs mit sajnálnod azon, ha hátrahagysz mindent.

Azzal a bizonyossággal utaztam tegnap haza, hogy csak abban a tudatállapotban kell maradni, ahol kapcsolódsz a mindenséggel, vagy... érzed Isten jelenlétét, hálát tudsz adni a jó dolgokért... mert ha az ellenkezőjében vagy, ahol kilátástalan: az a depresszió. És ha már nem is érdekel: az a burn-out. És se nem hiszed el, se nem teszel azért, hogy bármi is jobb legyen. És aztán persze magadat ostorozod, hogy nem tettél meg mindent. Többet is tehettél volna. De ez a tudatállapot letiltja, hogy ténylegesen tegyél is valamit. Itt erőtlen, energiátlan és motiválatlan vagy. Tehát igazándiból itt szigorú vagy magaddal, és figyelmen kívül hagyod, hogy nem egy robot vagy, hanem egy ember. Aki nem tökéletes, nem tévedhetetlen, követhetsz el hibákat... de ember vagy, test és lélek - mind a kettőt táplálnod kell, mind a kettőnek töltődnie kell...

És az értelmetlen dolgok bizony lélekölőek. A problémák, amik magukat generálják, a váratlan fennakadások, amiket a hátad közepére se kívántál... hogy egyedül próbálsz meg megoldani valamit, amivel senkinek nincs kedve foglalkozni, de ezzel még csak azt sem tanulod meg, hogy ilyenkor mit kéne tenni... tudom, talán egy kicsit túl könnyen hagytam, hogy ezek a dolgok elkedvtelenítsenek. Tudom, ha tudod előre, hogy kihívással teli nap következik, nem az a helyes, ha csak próbálod megúszni, hanem ha felveszed a bulldózer üzemmódot.

Nade egy szó, mint száz... kényelmes léhűtéssel nem megy az ember semmire. Ez ugyanúgy igaz lenne külföldön is és itt is, és valljuk be, volt némi igazság abban, amit B.mondott nekem, de sok igazságtalanság is. Mindig azokat a leleteimet szúrja ki, amikkel nagyon izzadtam.. de ha már elkezdtem, akkor befejeztem... a többi szakorvos egyáltalán nem volt ilyen rossz véleménnyel rólam. A vezetőség felé azt mondta, hogy én meg Al. ...??? Wtf? Ez nem egy fucking red flag, hogy ha maradok itt, nem sok jóra számíthatok? Mikor fog betelni vajon a pohár, hogy azt mondjam jó, kész, ez már annyira méltatlan, annyira színvonaltalan, demotiváló, és annyira undormány dolog?

Se előre, se hátra, se jobbra, se balra.. 

Egyre keményebb küzdelmek jönnek. De valami más most bennem. Nem hagyom, hogy annyira a szívemre vegyem. Nem hagyom, hogy elhitesse velem, hogy elbizonytalanítson. Tudom, amit tudok, tudom, hogy mire fordítottam kevés energiát és mire nem, B.ről meg lassan mki tudni fogja, hogy egy bunkó, nagyzoló, narcisztikus hülyegyerek. Ő meg F.szerintem kifejezetten azokat akarják fúrni, akikben konkurenciát látnak.

De lehet, h tévedek. Lehet, hogy nem sokan kedvelnek. Lehet, hogy máshogy kéne hozzáállnom dolgokhoz. Mielőtt teljesen elszállok, mint egy lufi, hogy ki és mi felel meg nekem...