Bajban a nők

Mi már a 3-4.generáció vagyunk, akik beleszülettünk a feminizmusba. Nem kértük, nem vívtuk ki magunknak, hogy tanulhassunk és dolgozhassunk, csak úgy készen kaptuk.

A ránk nehezedő elvárásokkal együtt.

"Bajban vannak a nők" - az én képzeletemben még mindig az a férfi, aki ennek hallatán a segítségünkre siet. Erős, cselekvőképes, tudja mi a gond, és tudja mi a megoldás. És megoldja. Így válik a hősünkké.

A baj csak éppen az, hogy már nem nagyon látni körülöttünk ilyen erőt. Gazdasági erőket lehet látni, amiknek nagyon is megéri a keresőképes kereslet megduplázódása, amiknek nagyon is megéri a fogyasztó nyomorúságából, szingliségéből, tetszeni vágyásából profitálnia, és még több hajfestéket, körömlakkot, szilikon implantátumot és kiskutya eledelt eladnia.

Politikai erőket lehet látni, amint egymásnak feszülnek, hogy a társadalmi utánpótlás migrációból érkezzen, vagy az állampolgárokra erőszakolt, súlykolt, kényszerített, agymosott szaporodási propagandából (ami pénzügyi feltételeket csak a saját elitjének teremt meg hozzá...).

Csak épp férfiakat nem látni, akik átlátnák, hogy mi a szitu. Illetve hát ott van Puzsér, aki végre elkezdett beszélni valamiről - ami még mindig tabu. És önmagában nem old meg semmit, nem oldja fel a problémát, csak kimondja.

A nőkből férfiak lettek, a férfiakból meg gyerekek - állítja. Én szerintem a helyzet ennél sokkal rosszabb. A nők maradtak nők, félemberek, gyengébbik nem, minden megfelelni akarásunkkal, tetszeni akarásunkkal, ránk kényszerítve a férfiléttel járó elvárásokat, itt vagyunk minden bajtársiasságra való képtelenségünkkel, folyamatos sunyi rivalizálásunkkal - a férfiak meg gazemberek lettek.

Mert kiszolgálni a fentebb említett érdekeket csupán csak gazemberség, nem férfiasság. Mert infantilisnak maradni, nem harcba szállni, nem megváltoztatni a világot, beletörődni, leszarni, kényelmesen elpuhulni, a nőket meg nem érteni csak használni - az nem egyszerűen gyereksorba regresszálás - az gazemberség. Gyereket azért nem vonunk felelősségre, mert nem képes felfogni mit tesz, mit mulaszt, minek mi lesz a következménye - mert nem tudja, nem is tudhatja.

30-40 éves férfi aki az anyja csecsein lóg, az ő főztjét eszi, nem akar megmérettetni, nem akar felelősségre vonást, nem akar nehézségeket, csak a kényelmet, a végtelen szabad lehetőségeket, nem akar hűséges lenni, nem akar valaki lenni - az pontosan tisztában van azzal, hogy mit tesz, ill.mit mulaszt. Az persze másik kérdés, hogyha azt nem tudja, hogy mi az amit meg kéne tennie, és azt hogyan. Mert erre volt régen egy másik, tapasztaltabb férfi, aki ebbe beavatta. De ma már lehet, hogy az sincs.

Nincs közösség. Nem csak a férfiaknak nincs közössége. Egyáltalán nem léteznek már emberi közösségek. Legutoljára gimnáziumban voltak, aztán kaptál egy papírt arról, hogy érett vagy, és kilöktek a mélyvízbe.

A szerencsésebbek még ráhúztak pár évet az egyetemmel, ahol még megmérkőzhettek kicsit egymással, hogy ki mennyire jócsaj/jófaszi - és megnyerhették a pártalálási versenyt. Nekik sínre kerülhetett az életük.

A kevésbé szerencsések pedig örülhetnek, ha nem fulladnak meg ebben a mélyvízben, amire állítólag megtanították őket, hogyan kell benne úszni. És itt az egyes individuális embereknek két csoportja van; nők és férfiak. Nők, akik érzik, hogy már férjhez kellene menniük, gyereket kéne szülniük, sütit kéne sütniük, amikor közeledik a karácsony, de nincs kinek. Csak dolgoznak. Kötelességet teljesítenek. Amiben semmi örömük nincs. És itt vannak a férfiak, akik felkerültek a tinderre. Mert nem találtak egy gazdag csajt, mert nekik sincs semmi esélyük egy saját ingatlanra, mert csak fizetik az albérletet más zsebébe, mert nincs egy rendes munkájuk, mert hülyék és aluledukáltak, mert fogalmuk sincs mi van, csak próbálják azálmaikat követni - ami nagyrészt azt jelenti, hogy 10-ből 9 az egy saját céget akar, fogalma sincs ez mivel jár, vagy minek, csak neki aztán ne parancsoljon más, vagy hát éppenséggel azért van ott a férfi emberünk, mert még nem volt elég csaja. És hát ő ugye ráér. Meg próbálkozhat. Nem jött össze az egyik, majd összejön egy másik. És ez általában így is van. Esküszöm, komolyan mondom, ők nem nézik azt, hogy a következő jobb-e vagy rosszabb. Eggyel több, van megint valaki kéznél, az a lényeg. Van kit mutogatni, az a lényeg. Van mit mesélni, hogy hogyan szop, hogyan élvezett el, tehát történt valami, tehát emberünk nem jelentéktelen. Na, ez a lényeg. Az nem számít, hogy hogyan fogja 2-3 év múlva összetörni a szívét, amikor kitalálja, hogy őmégnemállkészen, ő nemszerelmes, ő nemboldog, ő úgy igazándiból soha egy pillanatra nem gondolta, hogy ennek örökké kellene szólnia, ő akkor se tudta, hogy mivan, és most se tudja, hogy mivan. De őt ezekkel a nyomasztó elvárásokkal békén lehet hagyni. Csak ráír 20 másik lányra, aztán majd valamelyik válaszol, aztán valamelyikbe beleszeret.. újabb 1-2 évig.

Bajban vagyunk. Persze nem mindannyian. A szerencsésebbek már kifogták maguknak a normálisabb, életképesebb férfiakat maguknak akkor és ott, ahol ez időszerű volt. Az egyetemen. És hogy hogyan? Nagyon egyszerű. Csak le kellett győzniük a konkurenciát. Volt, aki lecsapta más elől a kiszemelt pasit. Szó szerint. Ő kibújt a titkos egyezmény alól, hogy a férfinak kell kezdeményezni. Ő a kezébe vette az ügyet. Elhívta a fiút kávézni. Felhívta a fiút magához. Ki jutott a másik lánynak? Hát, egy sokkal rosszabb. Ő baja, hogy túl rendes volt, meg friendzone-oskodni próbált.

Volt, aki egyszerűen túlgazdagodott mindenki máson. A legelitebb gimibe járt, a saját lakása már 18 évesen megvolt, meg a családi nyaraló, meg a saját autó. Hát, igen, ezek a lányok is kelendőbbek.. Na de ő még azt is meg tudta mutatni, hogy kinek hol a helye a társaságban. Ő mozgatott minden szálat, mindenki csak bólogatott neki, mindenki valahogy elvesztette az önálló véleményét körülötte, mert abból baj lett volna.

Volt, aki egyszerűen túlszőkült másokon és túlnőtte a melle másokéit. Tulajdonképpen már ezek a testi adottságok is elegendőek voltak ahhoz, hogy ne csak akarják őt a férfiak, de büszkék is legyenek rá, elismertséget szerezzenek neki, megelégedést váltsanak ki. Na, így ők is gyorsan elkeltek.

Volt, aki egyszerűen, véletlenül teherbe esett. Na, a természet megoldotta a túl sok lehetőség közti elveszettség problémát.. mondhatni. Már amennyiben a csávó nem volt egy gyökér és küldte a csajt abortuszra. Vagy lépett le a gyerek 1-2 éves korában. Azért valljuk be, mind közül ez a legkockázatosabb. Felhívni magadhoz egy srácot ehhez képest semmi.

Volt, akinek egész életében egyetlen hosszabb kapcsolata volt, az is az egyetem alatt kezdődött, kibekkelték azt a 4-5 évet, amíg a lány keményen úgy tett, mintha minden más dolga lenne, és csakis a pasiján kívül lenne élete. Aztán maradtak egymásnak, és jóízlésből megházasodtak - majd ezután valahogy megszűnt a lánynak a tőle különálló élete is. Mert itt már minek törnéd magad? Cél elérve. Ők a maratonfutók. Nagyon vigyáztak, nehogy gimi alatt sérüljenek, majd az egyetemen rendkívül jól alkalmazták a fordpszit és tádámm, cél elérve.

Volt, aki 2-3 havonta újabb és újabb férfit végzett ki. Ha nem látta benne a potenciált anyagilag, akkor fel is út, le is út. Ő az, aki nevetve mesélte el mindegyik szakítását, és már úton is volt mindig a következő jelölt, vagy egyszerre kettő másik, akik randira hívták valahol a munkahelyén. Mindig ott. Mindez pedig tartott addig, amíg meg nem találta élete legcsúnyább, leggazdagabb férfiját, akivel aztán nem tökörészett tovább, megbeszélte vele, hogy mucikám - házasodjunk össze, befoglalta a házasságkötő termet, aztán túlestek a dolgon. Aki beletörődött, hogy a férfiak milyenek, hogy ő már nem vár előjátékot, azt elintézi magának, aztán megy a bevetésre felkészülten, még az anál is jöhet. És ő mintha soha, semmit nem sérült volna, csak olyan nevetve mondta, mintha neki ez egy játék lenne, ahol tudja, hogy egyedül van, de végül úgyis nyerni fog. Mindegy kit gyűr maga alá, csak használni lehessen. Mindegy ő mit érez, érez-e. A cél a lényeg. S lám, elérte.

Volt, aki a barátnője ex pasijára mozdult rá. Hát ha neked már nem kell, jó lesz nekem.. alapon. Milyen érdekes, hogy micsoda szent házasság lett ebből.

Volt, aki szexkapcsolatból indult, de aztán nyilvánossá váltak, és onnantól már presztízs volt, és erősen fogta a tökét a gyereknek. Benyalta magát a fontos emberek közé, és nem tágított. Mint aki elnyerte méltó pozícióját - szép arc nincs, de nagy mell van, meg apuci presztizse. Korrekt. Végre megtudhatta a világ, hogy mennyire érdek nekünk ismerni őt és jóban lenni vele (nem).

Volt, aki beletörődött kvázi a boldogtalanságába, dehát megtűrte maga mellett a csávót. Mint aki egyenesen hülyének nézi őt. Azt mondta ok hát mindegy, ő éli az életét. Ő tervezi szépen azt nélküle, azt kész. Hát csak nem bejött végül a fordpszi itt is? Meg azok a fránya, egyetem alatt és óta letöltött évek. Rájön az ember, hogy amint kilöktek a nagybetűs életbe, csak abba az egy valakibe kapaszkodhatsz, aki éppen a társad, aki ismert milyen voltál fiatalon, szabadon, kapósan .. a többi  ami később van, az már gágyí. Mire megtanulsz úszni abban a mélyvízben aszexuálissá is váltál, és itt véget is ér a kör.

Ja és akkor még vannak a hitgyülisek. Hát róluk lehet a legkevesebb rosszat mondani.. csak egyszer jöttek össze valakivel, velük is csak miután már megházasodtak. Kész pont. Egyszerű, mint a faék. A házasság előtti szex rossz, és ez teljesen igaz. Rossz, mert nincs is ilyen. A házasság előtti szex már olyan, mint egy mini házasság, csak a jogi garanciák nélkül, a kimondott fogadalom nélkül, a komoly szándékok nélkül. A szakítás, olyan mint egy mini válás, csak semmi anyagi kárpótlásod nincs belőle. A 2-3 szakítás, az 2-3 mini házasság és mini válás. Ami után csak ott vagy a pokolban. Egyedül. Család nélkül. Boldogság nélkül. Társ nélkül. Csak keresztülgázoltak rajtad. 

Na és nagyjából ennyi. Ezek a sikersztorik, amiket ismerek. Általában igaz, hogy jó családból kell jönni, jó genetikával kell rendelkezni, vagy mindkettő, vagy az egyik épp elég lesz, aztán a másik nem kiegészíti a hiányt. De azért ez sem teljesen igaz. Mint láthattátok, azért kicsit nyomulósnak is kell lenni. Azért kicsit aggresszívnak is kell lenni, ahhoz, hogy az ember lánya célt érjen. Azért valahogyan azt éreztetni kell, hogy mik az elvárások. Vagy kézbe venni a dolgokat, azt intézkedni a fiú helyett, aki amúgy se tudja soha, soha nem tudja, hogy mi a fasz van éppen. Csak az a bosszantó, hogy nem mindig tudni a hogyant. Néha mintha közönyösnek kéne lenni. Néha mintha elvárásokkal és neheztelésekkel kéne lenni. Néha mintha úgy kéne tenni, mint akit nem érdekel már az egész. Néha mintha meg kéne adni mindent, amit nő férfinak adhat. Néha mintha csak kibaszott erősnek és kitartónak kéne lenni és nem hisztizni. Néha meg mintha csak úgy magától jönne és megtörténne, és ott találod magad az élet szerencsésebbik oldalán - na igen, ilyenkor szokott az lenni, hogy könnyen jött, könnyen megy.

Mert ha az Isten nem óv meg, és te sem intézed úgy a dolgokat, akkor mindegy, hogy milyen a genetikád, mindegy, hogy milyen a családi háttered. Akkor áldozattá válsz. Olyan férfiak áldozatává, akik kurvára nem tudták mi van, te se tudtad mi van, tőlük vártad, hogy tudják, és mégsem tudták, aztán eltűntek a ködben. Te pedig hagytad. Hogy keresztülmenjen az úthenger, kitapossák a beled és széttrancsírozzák a szíved és az álmaid.

Azt hiszem, kezdem úgy látni, hogy nem csak a nők vannak bajban, hanem az egész emberiség. Itt már nem csak annyi a képlet, hogy ki tudja magát jobban megkedveltetni a férfiakkal, ki tudja jobban vonzani őket, ki tudja jobban felkelteni az érdeklődésüket, kivel érzik jobban magukat. Ez már rég nem az a terep, ahol a klasszik női versengés és a jól bevált kétszínűsködés működne.

Itt az okosabb és nagyobb hatalommal bíró nők fogják aztán viszik, akit kinéztek. A szexiség az új szépség. Itt már gyakorlatilag a gazdag, befolyásos, erősebb nők meg a jobbcsajok harcolnak egymással egy-egy férfiért, míg a férfiak egy másik tábora egymással harcol azért, hogy kinek volt több és kinek volt jobb, másik része pedig hát úgy nagyjából örökre szűz marad, kisebb hányaduk meg hát csak szeretne szerelmes lenni és megházasodni. Illetve vsz ez egy nagyobb hányad, csak sajnos teljesen rosszul lövik be a saját pozíciójukat. Vhogy mindegyik azt hiszi magáról, neki még jobb és jobb nője lesz. Vagy ha jobb nem, legalább több.

Szóval nemtom, régen a férfiak házasodni akartak. Meg feleségül akartak venni nőket. Meg összebalhéztak egymással ezért. Befolyással rendelkező, nagyobb hatalommal bíró ffiak fogták, aztán vitték, akit kinéztek. Semmi nem változott, csak már a befolyással es hatalommal rendelkező nők csinálják a melót és kardoznak egymással a jobb genetikájú hímért. Az volt a család nagy öröme, ha a lányt sikerül kiházasítani valami gazdag úrhoz, mert megtetszik neki a külseje. Manapság meg már a nagy csöcs is valamiféleképpen a nagyobb befolyás jelképe lett. Hát ennyit a nőiességről.

Na, most meg nagyjából fordítva van. A férfiak tényleg kurvára ennyire nem tudják, hogy miafasz van. Hiába is kiáltanál, hogy hé, baj van... rádpirít a szomszéd debella, hogy dehogy van baj, fogd be hülye picsa, és már édesgeti is el a pasit. Mert ő jobban tudja. És úgyis az lesz, és úgy lesz, ahogy legalább kibaszottul 1 valaki tudja, hogy hogyan.

És hát ez manapság feltűnően gyakrabban fordul elő, hogy ez a valaki történetesen a nő.

Csakhát ugye a nő nagyjából odáig érdekelt bármiben is, hogy

-legyen saját fészke

-legyen saját kölke

-saját férje, akire verheti magát, hogy márpedig van egy férje, elkelt!

Na, idáig nagyon erőszakosan és magabiztosan végig tudjuk verni, amit akarunk, annál, akinél akarjuk. Igazából arra jöttem rá, hogy a sunyi női versengés kezd egyre nyíltabb harccá válni.

Hányszor volt már velem is olyan, hogy a konkurencia egyszer csak odajött és beszólt valamit. Jó, hogy nem pofozott fel.

Rendes lánynak nem sok babér terem, sajnos. A régi jó játékszabályokat el lehet felejteni .. ne akarjál megfelelni, ne megszerettetni akard magad, ne másokat tükrözni akarj.. egyszerűen szard le a játékszabályokat, és vedd el amit akarsz, úgy ahogyan akarod.

That's the name of the new fucking game. No rules anymore

Ismét megállapítottam, hogy túl rendes vagyok..