A felszínen maradni

Elgondolkodtam egy időben, milyen életbevágó vetülete is van annak, hogy valaki a felszínen akar maradni: itt a levegő, itt nem fulladok meg, itt ki lehet igazodni, és csak azért mi értelme mélyebbre nézni, hogy meglássam a cápákat, vagy a némiképp zavaró súlyokat, rossz és jó emlékeket, amik itt jönnek velem?

Előfordult már korábban, hogy zavart a másik felszínessége, ki akartam követelni, hogy lelkizzünk, mert lehet, hogy én el voltam merülve valahol az ő mélysegeiben, és szükségem lett volna arra, hogy odajöjjön mellém. Ez a nagy mélységek és magasságok dinamikája, ami szenvedélyt visz a kapcsolatba, és egy kicsit veszélyes is, hogy lerántjuk egymást a mélybe.

Amikor a másik csak azért sem volt hajlandó eljönni értem, hanem úgy döntött: a saját túlélése érdekében a felszínen marad, idővel megértettem valamit: itt biztonságos, és senkitől sem lehet azt követelni, hogy elmerüljön, nézzen szembe a cápákkal, együtt tanuljatok meg kopoltyúval, oxigén nélkül élni. Nem lehet ilyet követelni.

Ezért is tartom némiképp aggresszívnak, amikor a pszichológus "munkára akar fogni", "kijavítani a mélyben rejlő hibákat", ez teljesen adverz reakciót vált ki, legalábbis belőlem. Ha én végre megtanultam úszni, ne nyomd a fejem a víz alá. Ne vigyél "vissza" a szigetre, sem a partra, csak hagyd, hogy ússzam, esetleg ha már segíteni akarsz, segíts cipelni a terhet, hiszen teher nélkül nem is lennének saját mélységeim ...

Értekelem egyre inkább, ha valaki úgy dönt, hogy a felszínen marad, és csak azért néz néha le, hogy kincsekkel térjen vissza. Lehetnénk úgy is együtt, hogy minden kincsünket és minden terhünket meg szeretnénk egymással osztani,... De ha nem hagyunk a másiknak visszautat a felszínre, akkor magunkkal rántottuk.

Emlékszem, G.val milyen lassan engedtem, hogy többet is megosszak vele az én felszínemnél. Úsztunk, játszottunk, vitorláztunk, szörföztünk...Csupa vidámság és boldogság volt társra lelni. De ha lefekszünk egymással, önkéntelenül is megmutatunk többet magunkból. Összekeverednek a felszíneink, a mélységeink, összegabalyodunk, és ez akár ijesztő is lehet, mert hol húzzuk akkor meg a határokat?

       

Mondhatom, hogy szeretlek, és ez a te tonnád ez meg se kottyan, majd én viszem! Folytathatom ezt az önzetlenség végéig, amikor már nem bírom.

És néha mind a ketten ösztösen kiúszunk a felszínre. De van, aki csak magára gondol, én kiúszom, majd viszek neked oxigént, csak vidd tovább a terheimet, hát ez sem működik, mert itt az egyik megfullad, ha a másik nem tartja a szavát. Az egyik uralkodni akar, a másikat pedig lenyomja.

A leginkább kapcsolatromboló az, amikor látjuk a mélyben lévő rosszat es azt kiáltjuk a másiknak: Hé te, ez a tulajdonságod ez annyira ronda, én ki sem állhatom, csinálj már vele valamit, javítsd ki! Odafenn annyi tökéletes ember úszik, de te így most annyira ronda vagy, miért nem tudsz te is tökéletes lenni? És a másik szégyelli magát, "dolgozni próbál magán", miközben a másik áll a válla fölött, hogy hogy megy a munka. Aztán szembesülünk azzal, hogy mindkettőnknek vannak ronda tulajdonságaink, nem tudunk elég tökéletesek lenni a másiknak, és előfordul, hogy elengedjük egymás kezét.

Szabad megengedni a másiknak, hogy visszaússzon a felszínre, hogy letagadja a mélyben levő rosszat, megfeledkezzen róla, és egy kicsit nevessen. Mind csak ugyanolyanok vagyunk, felszínnel, mélységekkel, rosszal, ha ezen felül tudunk emelkedni, nem is olyan nagy ügy.. Kinek-kinek mi van a puttonyában.

"Magamhoz ölelem a különbözőségeinket." - így tudunk felülemelkedni. Meghagyni a másiknak, hogy küzdjön néha egyedül. Ha rosszul érezzük magunkat, csak ússzunk fel levegőzni. Aztán megpillantjuk a másikat és újra elidulhatunk egymás felé, mosolyogva, kéz a kézben, ölelkezve ...

Egyszer fenn és egyszer lenn. Közel is és távol is. Határokkal és összeolvadva is. Paradoxonoktól körülvéve, néha a tér-időben, és néha a tér-időn kívül... ezt mind ki tudjuk hozni egymásból. Ezért csodálatos együtt lenni, még ha ott vannak azok a fránya cápák is.

És végül egy dal, amit nagyon szeretek, egy igazi kincs :) :