Szemek lehunyva

O uramisten. Bánatszag volt abban a lakásban. Fájdalom, erőlködés és keserűség szaga. Nem ilyen volt régen. Sosem volt ilyen zsírizzadt nyomorúság-nyom, ami némely boldogtalan háztartásokban szokott lenni. Igen, ismerem ezt a szagot. Azt hittem, csak a macskát tartó vén nyanyáknál van ilyen, de nem. Ez a lélek elhanyagoltságának a szaga. Az önpusztításnak és a romba dőlésnek a szaga. A magány nyomorának a szaga, mindegy, hogy hányan élnek együtt.

Kosz volt, nem takarított. Pizzát rendelt, késztésztát vett, és borozott.

Jobbra Jézus és Szűz Mária képe egy gyertyával, balra az üres borosüveg és a mosatlan borospoharak.

Ennyi tellett a férfitól. Ellökni magától azt, aki szereti, hódolni a pillanatnyi élvezeteknek és gyengeségében azt remélni, hogy valaki mégis vigyáz rá.