Vagy-vagy

Milyet szeretnél? Egy olyat, aki őszinte mindenben, vagy egy olyat, aki tudja a dolgát? Igen, ez most szándékosan ilyen szélsőséges, bár tudom, hogy nem kell feltétlenül annak lennie. De most tegyük fel, hogy ez csak azért is vagy-vagy. Az őszinte olyat is elmond, amit nem kéne, mert bántó, mert túl sok, mert terhel téged vele. Aki tudja a dolgát, az meg csomó szépet mond, és annyival jobban érzed magad tőle, megkönnyíti az életed. Megtapasztalni ezt a kettőt annyira egyértelműen megkönnyíti a választást: olyat akarok, akivel jól érzem magam. Pedig amikor először feltettem a kérdést bizonyára az őszinteség volt a vonzóbb választás. De hiszen annyiszor megéltem már:az őszinteségnek van egy olyan foka, ami bántó. Vagy az a nyers tálalás a baj, nem annyira az őszinteség. Vagy az, hogy olyanra tapintasz, ami a másiknak egy fájó pont. Igen, az őszinteség nagyon könnyen csaphat át tapintatlanságba. Amikor valaki csakazértis elmondja, hogy mit gondol. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy igaza van, nem kérdezték a véleményét, és bántó, még ő maga is tudja. De nem tartja magában, mer ő ilyen őszinte típusnak gondolja magát. Melyik véglet embere a több? Mert azt tudom, hogy akivel könnyű, vele jobb együtt lenni. De vajon több leszel tőle, fejlődsz mellette? Mennyire hihetsz neki, hogy nem csak azt mondja, amit hallani akarsz? És ha valóban csak azt mondja - nem jobb egy kicsit, mint ha olyat mond, amit nem akarnál hallani? Drágáim ez itt a hódítók paradoxona. Nincs is ennél irritálóbb. Talán csak az, ha ténylegesen nő vagy, jelen helyzetben benne, és rájössz, hogy már megint paradoxonokra vágysz, és képtelenség tiszteletet kivívni így más emberekből. Most mondjátok: van átmenet? Hogy valaki egy kicsit őszinte, aztán egy kicsit inkább kedveskedik, teszi a szépet? Nem-e kerülget a frász, hogy most váltott-e éppen, mit mennyire gondol őszintén? És én vajon milyen vagyok? Ha ez a rugalmas határ bennem is megvan, mégis miért igazodok ki nehezen a többieken, és miért nem tudom, hogy ki mikor milyen értelemben mondja, amit mond? Leegyszerűsítettem a problémakört arra, hogy vannak problémázós emberek, és vannak a problémamegoldók. Vagy kicsit másképp szólva: reménytelenek és akik reményt adnak. Melyik vagy? Melyik akarsz lenni? Melyiket akarod az életedbe?