Doppingszerünk: a hathatás

Ismered azt az érzést, amikor adnak a szavadra? Amikor van egy jó észrevételed, te mondod, és utána úgy lesz? Vagy csak mondasz valamit és már úgy lesz? Ez a hathatás.

Ismered azt az érzést, amikor vonzalom alakul ki közted és egy ellentétes nemű ember között? Az "ártatlan" flörtök önhangulat-emelő hatását?

Ismered azt az érzést, amikor meghódítasz valakit? Hát ezt az egyet nem ismerem.

És tudjátok, ahogy haladtam a kérdésekkel, végig az járt a fejemben, hogy: ez férfi privilégium-e. Mert a mai egyetlen sikerélményem az volt, hogy volt egy észrevételem, és bár a válaszban le se szarták, és igazándiból meg sem köszönték, csak illedelemből - végülis elértem a változást. Mert végül csak úgy lett, ahogy mondtam. De ez MILYEN ritka érzés.

És azt az érzést ismered, amikor nem mersz megszólalni, nehogy butának gondoljanak, pedig jót mondtál volna? Azt az érzést ismered, amikor szándékosan nem veszik figyelembe a meglátásodat, csak azért mert nő vagy? S arra rájöttél már, hogy azon kivételes esetekben, amikor mégiscsak nevetnek a vicceiden, bólogatnak mindenre amit mondasz - csak azért teszik, mert bejössz nekik? Ismered azt az érzést, amikor egy faszfej szavára adnak, mert ő az xy faszfej, nem azért mert neki van igaza? Ismered, azt, amikor belédfojtják a szót, hogy nehogy jobb legyél, nehogy beleszólhass, nehogymár azt gondold, hogy számít bármit is a véleményed?

Ismered azt az érzést, amikor az egyetlen szerelmed "ártatlan" flörtjeit nézed kívülről?

Ismered azt az érzést, amikor hosszú éveken keresztül vársz tétlenül, hogy valaki lépjen, és nem lép semmit? Hogy a falat kaparod kínodban, hogy mi a baj veled, miért nem vesz észre, mennyi a számod a csajpiacon? ... Ismered azt az érzést, amikor tetszik valaki, de tehetetlen vagy? Ismered azt az érzést, amikor szerelmes vagy, és legszívesebben vele akarnál lenni éjjel-nappal, de csak visszautasítást kapsz, mert "túl elérhető" vagy?

Ismered azt az érzést, amikor életed nagy szerelme szarik a fejedre, és az egyetlen válaszlépésed az lehet, hogy visszaszarsz a fejére?

Ismered azt az érzést, amikor olvasod Coelho-t, meg a misztikus elképzeléseit arról, hogy valaki az álmait éli és akkor jön a szerelem is, és hogy ez mennyire nem igaz??? Ismered azt az érzést, hogy rájössz, hogy terv szerint te vagy a passzív fél, a behódoló, és mintha a bordádat bökné a felháborodás: hol volt a legszebb élményeim mellé a szerelem? Mégis hol, amikor én az életemet éltem, küzdöttem magamért, de egy szerelemért nem tehetek semmit - csak várok, míg jön valaki, aztán vagy belészeretek végülis a másikba, vagy nem, nem is számít ...

Ismered azt az érzést, amikor 0 a hathatásod?

Hát ez az elnyomottság érzése.

Persze, nem csak nőként lehetsz elnyomott. A férfiák is elnyomják egymást. Már amelyik. A hatalmaskodók. Vannak csodálatos férfiak is. Játékosak, életigenlők, igazságosak. Csak baromi kevés van belőlük. És jellemzően - nem ők uralkodnak.