A három női minőség és a pasi aki menekül

Péntek este, jó idő. Minden vibrál, tele vagyok élettel, jó ötletekkel, izgatottan várok.

Megértettem valamit. Hogy az "anya" ott van bennem, a legtermészetesebb formájában. A "királynő"-t sem olyan nehéz megtalálni. De a "vadmacska" az már kicsit keményebb dió. Az, amit korábban Aniának neveztem el. Az önző ribanc, aki vad és azzal van csupán teljesen tisztában, hogy saját magának mi a jó. Ez a részem akitől félek, igen, de el nem tagadhatom.

És éreztem, hogy most tökéletes harmóniában vagyok. Az elmúlt események teljesen kiegyenltettek.

Vártam és készültem, és aztán lemondta. Mérges voltam, és jogosan. És hirtelen elhatároztam, hogy ez nem kell többé. Nem hagyhatom, hogy baltával verje a nőt bennem. Ugyanaz a csapda, ugyanaz a nyüglődés. Képtelen volt jót akarni magának és magamnak, elmenekült. Ez már nem az, aki az elején volt. Nem, számomra nem. Szárnyaltam, szárnyalhattunk volna, de ő csak ahhoz ért, hogy lerántson és hogy bántson. És nem, ez már nem fog változni. Számomra nem. Vagy ha igen, az kész csoda lenne, olyan, mint egy szeplőtlen fogantatás.

Meg akarom mondani neki, hogy vége. Ez volt az utolsó esélye. És le akarom ezt vele zárni.

Pedig jól jártunk volna mind a ketten. De a viselkedésén nem képes változtatni. Én viszont jól akarok lenni.