Upgrade

Fontos részhez érkeztem a "személyiségfejlődésben". El kell kezdenem felvenni a kesztyűt.

Csupán csak egy baj van azzal h nagyon jó gyereknek lettem nevelve: nem tanultam meg azt hogy mi az, hogy kiállni magamért. És hogy mi az, hogy konfrontálódni egy konfliktushelyzetben úgy, hogy mindketten pozitívan jöjjünk ki a végén.

Általában (és már megint megtörtént..... és már megint) hagyom, hogy kihasználjanak. Vagy kerülöm a konfliktust, vagy alkalmazkodom, esetleg kompromisszumot próbálok keresni, ritkán önérvényesítek (de akk mindenki más kihagyásával meg leszarásával), ami tudom, hogy nem szimpatikus, bár hogy őszinte legyek, olyankor nem is szokott érdekelni. A problémamegoldás azonban egyáltalán nem olyan erősségem, mint gondoltam. Márpedig erre szükségem lesz, igen, bármikor szükségem lehet rá.

1)legyünk egyenlő felek (általában úgy gondolom, ez már a ffi-nő szinten problémaként jelenik meg és sokkal inkább játszmázásként csapódik le, mint valódi párbeszédként, arról nem is beszélve, amikor hierarchikus munkahelyi viszonyokban gondolkodunk..) 2)hallgasd meg a javaslatomat és én is meghallgatom a tiédet, próbáljuk az alapproblémát megtalálni és azt a megoldást, ami mindkettőnknek jó lehet 3) ha ilyen nincs, kompromisszumot köthetünk 4) halasszuk el

Valahogy így képzelem a folyamatot, és ott szokott gond lenni, ha nem tekintenek egyenlő félnek. Vagy eleve aggresszívan közelítenek. Vissza kell szólni. Vagy az érzések eltérítenek a tárgytól. Mert valakinek a nagyon utálata/ nagyon szeretése szélsőséges elvárásokat produkálhat. Tehát, így végiggondolva: ha nem tekintenek egyenlő félnek: kiállás kell. Ha eleve aggresszíven közelítenek: vissza kell szólni. Ha túl sok az érzés: későbbre kell halasztani.

Milyen érdekes, hogy mindig úgy gondoltam, hogy majd tegyük jobbá a világot, próbáltam másokat ilyen kishülyevilágmegváltóként jó irányba terelgetni (mennyire elterjedt hogy a lány azt gondolja, hogy majd megváltoztatja a rosszfiút..) .. csupa jószádékból, aztán rájöttem, hogy kurvára nem kell jónak lenni, mert senkit nem érdekel. 

Egy igen jó mondat: a valódi nagyság ott kezdődik, hogyha akkor is jót teszel, ha nem kapsz érte cserébe semmi jót.

És van még egy elég velős, egy kicsit gonosz is, de annál praktikusabb mondat:ha nevetsz, a többiek veled együtt nevetnek. De ha sírsz, egyedül sírsz. És tényleg.