Happy end

Nem ám úgy.. De eltelt pár nap és rájöttem, hogy én milliószor túl voltam már rajta és ez most sincs másként. Olyan egyszerű, mondhat szépeket, de amit tesz... amit tesz, az azt árulja el, hogy nem ér neki az egész annyit.

De tudjátok mit, boldog vagyok. Igen, boldog, mert pontosan értem mi van. Boldog vagyok, mert jót tett az önbizalmamnak, hogy 8 éven keresztül azt hittem, nincs is szerelem, legalábbis nekem nem jár.. de nem így volt, csak a rossz emberbe szerettem bele, abba, aki gyáva volt lépni, vagy talán nem is akart annyira. De azt hallani, hogy A terv lettem volna neki, az jót tesz az önbizalmamnak. Milyen gonoszak a fiúk, hogy nem árulják el az érzelmeiket!

Boldog vagyok, mert máris úgy érzem, lezártam. Boldog vagyok, mert beváltak a számításaim. Igen, ezt okosan csináltam. Nem bánok semmit, és örülök, hogy megint eltűnt a képből. Örülök annak, aki nélküle lehetek, esküszöm, örülök, hogy nem szenvedünk egy áldatlan helyzetben.. De valahogy mégis, megkaptam amit akartam. Egy kis visszaigazolást, hogy mégiscsak jelentettem neki valamit. Csak hát ugye, nem annyit. De jó, hogy nem kell vesződnöm ezzel.

Lezártam, igen, megyek tovább- Milyen jó, hogy vagyok magamnak.

Az érzés? Elmúlt, azt hiszem. Belelovallhattam volna magam, de nem tettem. Igen, hagytam elúszni.

Igen, örülök magamnak, hogy van még valami büszkeségem, és pontosan tudom, a tettek számítanak, nem a szavak. El is oszlott az a misztikus köd. Félretettem, vagy el is felejtettem, nem is tudom. De túl vagyok rajta. Csak azt a jövőt látom, amiben ő nyilvánvalóan nem lesz benne. És ez az ő hibája lesz, nem az enyém.

Esküszöm beválik, ha a férfiakat nyersen kezeli az ember. A sok ábránd mindig csak csalódáshoz vezetett. Mindig azt kell nézni, mi az amit ő nyújt, mi az, amit ő invesztál a dologba. Ha nem sok, akkor tilos az ábrándozás.

Kegyetlen vagyok? Talán. De most boldog.

Nincsenek véletlenek? De igen. Véletlenek, amiknek igazából csak mi tulajdonítunk jelentőséget. Pedig nincs. Ez az eset tanulsága, drágáim.