Jatszani az eletet

Az elmult napokban tettem nehany lepest, ami korabban eszembe se jutott volna. Elkezdtem jatszani. Masik erzeseivel. Ellogtam egy napot, mert nem lett volna ertelme bemennem. Most nehezen alszom el. Szokatlan ez a fajta optimizmus az elethez. Ez a konnyedseg, ez a gyozelem-erzes. Fl. Likeolta a fotomat. Gazsi ramirt. Nincs veszve minden. Nincs veszve semmi. Dani is megvan meg. Hogy miert nem erem be csak vele? Mert. Mert sose voltam szerelmes bele. Mert nem kinal perspektivat. Mert egyszeruen o nem a nagy o. Csak azert vagyok vele, hogy legyen valakim, es ez mindig igy volt. Mar le is mondtam volna vegleg arrol, hogy valaha nyerjek a szerelemben. De most elsozor elkezdtem felretenni ezt az ugyse sikerulhet mentalitast, es lepeseket tettem, elkezdtem jatszani. Es semmi sincs veszve. Nem is aggodok hirtelen a jovo kihivasai miatt. Mintha kocsereltek volna. Pedig aggodnek, fezsengenek, szoronganek, nem mernek csinalni semmit, amit tul nem vagyok a megmeretteteseken. De sose leszek tul. Az elet most van. Mindegy. Holnaptol nem postolok. Visszagubozok es csak a tanulasra koncentralok. Aztan meglesznek a szigok, nagyon remelem. Utana allamvizsga, na az mar nagy falat. De miert ne sikerulhetne? Sikerulnie kell, kulonben elvesztem. Muszaj. Nem aggodom. Olyan furcsa. Sok dolgom lesz holnap, aludni kene. De olyan vidam vagyok. Egy kis luzerkent annyival konnyebb elaludni...