Jó döntés volt.

Dani nem fog változni. Ilyen a személyisége. Komplexusos, kompenzál, bunkó sokszor. Nem lehet megbeszélni, nem lehet megnevelni, nincs érzéke arra, hogy mit vár valaki egy komoly kapcsolattól. Szeretőnek nagyon jó volt, esküszöm. Olyan jó élményeket éltünk át együtt ritkán, de nem ő az, akivel le tudnék és le szeretnék élni egy egész életet, ez eddig is nyilvánvaló volt. 

Ennyi. Nagyon régóta le kellett volna zárni, mert nem működött. Nem elég annyi egy kapcsolatban, hogy "lelkileg támogat", ezt megteszi egy barát is. Kell, hogy tegyen, hogy akarjon tenni, hogy adjon egy reményt magatoknak. Kell, hogy kifejezze, szeret, fontos vagy neki, hiányzol neki, központi szereped van az életében. Kell, hogy odafigyeljen, hogy a legjobbat akarja nyújtani..

Talán neki ez volt a legjobb, amit nyújtani tudott. El kell akkor fogadni, hogy ez nekem nem volt elég. Hogy addig bántottuk egymást, amíg teljesen tönkre nem tettük az amúgy is törékeny kapcsolatot. Az én saram, hogy belementem egy jövő nélküli szexuális kapcsolatba, ahol nem kaptam megbecsülést. Ez bad romance volt, as long as it's free. Meg kellett élnem. Tanulnom kell belőle. 

Én se táncikálhatok ide-oda vissza, hogy mit szeretnék, és kit szeretnék. Eldöntöttem, már nagyon rég, hogy túl negatív, túl lehúzó, és túl megalázó a szerepe az életemben. És én mégis, olyan sokáig, közösben gondolkodtam, és reméltem, hogy valami csoda folytán valami megváltozik, és megkapom ettől a kapcsolattól azt, amit egy kapcsolattól remél az ember lánya. Csakhogy ő nem gondolkodott közösben. Ő csak teng-leng, ő nem tehet semmiről és nem tehet semmiért, ezt semelyik nő nem bírná elviselni huzamosabban.

Nem ez a világ vége, bármennyire fájdalmas is. Ugyanennyire volt fájdalmas várni arra, hogy érdeklődjön, várni arra, hogy jelentkezzen, várni arra, hogy tegyen értem, várni arra, hogy adjon a véleményemre, várni arra, hogy értékeljen. És ez huzamosan, hosszabb ideig mérgezett.

Belémszervült és folyamatos gyulladásban volt. És már nem használt se az antibiotikum, se a gyulladáscsökkentő. Úgyhogy most kioperáltuk őt magamból. 
Ez a fájdalmas. És az a fantom, hogy még mindig fáj bennem ő. Hogy elveszítettem valamit magamból vele. A rosszat és a jót is. Fájdalom, hogy nem lett-e volna mégis menthető. Nem lehetne-e mégis újraírni a döntést. De hányszor akarom még újraírni? Nem változik semmi. 

Én se vagyok olyan egyszerű, ez tény, de méltóságom nekem is van.