A roló

Mi a fenét gondoljak, mi a fenét írjak, mi a fenét érezzek.

Dani eltűnt a beszélgetésünkből. Randizik valakivel.

Tegnap még jó volt. Ma már megint pokol. Miért történik ez velem mindig. 

Mindig a pokolban vagyok újra és újra.

Mi a fenét lehet ezen elfogadni?

Hogy a fenébe lehet ezt elfogadni?

Hogy a faszba lehet ezt elengedni?

Feladni?

Engedni hadd menjen?

Megadni magad az élet igazságtalanságainak?

Hogy történhet?

Hogy történhet, hogy kitörölhetem a seggem az illúzióimmal?

Mindig ugyanaz a gödör újra és újra.

Hányszor mondjam még Daninak, hogy belehalok?

Minek?

Mi értelme?

Semminek nincs semmi értelme.

Lehúzom a rolót.

És remélem meghalok.

Úgy hogy senki észre se vesz.

Remélem feladhatom ezt a szar életet végre.

Mindig csak veszítek. MINDIG: