Akkor most a feminizmus jò, vagy rossz?

Sokszor èrzèkeltem ùgy a sajàt èletemben, hogy az, hogy teljesìtenem KELL, AZÈRT, hogy sikereim legyenek, az valahogy zsigerileg ellentmond a lènyemnek, megöl bennem valamit, stresszessè, panaszkodòvà, feszülttè, làthatatlannà ès fàradttà tesz. Èveket töltöttem azzal, hogy akkor mi az, ami nem stimmel, mi az, ami nőies, mi az, ami nem az, mi jelentősège van ennek egyàltalàn.

Ìrtam koràbban arròl, hogy a feminizmus milyen lehetősèg a nőknek. Hogy milyen elnyomàs volt règen, ès mai napig mennyi igazsàgtalansàg van a rendszerben. Talàn arra is kitèrtem, hogy igen, de ezt nem mi harcoltuk ki a mi eletünkben, mi ebbe beleszülettünk. Nekünk màr kötelessèg, tőlünk màr elvàràs, hogy teljesìtsünk. Agybòl, erőből, racionalitàsbòl. Nyomjàk ezer irànybòl, hogy felelj meg ennek, közben felelj meg annak is, hogy legyèl nagyon nő, de hamarabb tanulod meg azt, hogy hogyan legyél egy tanulógép, majd aztán felelj meg annak is, hogy legyèl jò anya, csak ki ne húzd a gyufát a munkahelyeden... ès mi pròbàljuk-pròbàlkozunk, belefeszülünk, nem talàlunk fèrfit, aki amolyan klasszik mòdon viselkedne velünk, vagy ha talàlunk mègis, kinevetjük, hogy nekünk nem is ez kell...

A nagy kèpet nèzve, a feminizmus is csak egy ideològia, ami azt hitte, hogy majd ha a dolgok kollektive màsok, az emberek kollektìve boldogabbak lesznek, a nők boldogabbak lesznek, igazsàgosabb lesz az èlet ès kevesebb lesz benne a szenvedès. De az ideològiàk mindig tevednek valahol, mert sosem ennyire fekete-fehèr. Nem lett az èletünk homlokegyenest jobb, sem pedig rosszabb. Csak màs. Volt a patriarchizmusban is valami jò. Ès valami rossz. Van a mai időkben is valami jò, ès valami rossz. 

Arròl, hogy mi benne a rossz: szerintem elèg egyèrtelmű. Több a feladat, ami embert pròbàlò. Amikor egy nő nagyon leterhelt, lehet, hogy mèg a menstruaciòs ciklusa sem működik megfelelően. Nincs elèg energiàja a szervetènek erre. Elmegy a tanulàsra, a megèlhetèsre, a megfelelèsre, a tùlèlèsre. Ès egy folyamatos paradoxont èlünk meg a fèrfiakkal: aki jòl bànik velünk, az igazàbòl nem kell. Aki felnèz rànk, az igazàbòl nem kell. Aki rosszul bànik velünk, azzal meg igazàbòl nem vagyunk kisegìtve. Tovàbb stresszel minket, be nem teljesedett vàrakozàsokkal, üres kezzel àllunk, ès legfőkèpp: nem èrezzük nőnek magunkat, azt sem tudjuk màr, ez mit is jelent. De ki hogyan minősìti a helyzetèt: férfitól kell várni ezt egyáltalán? Vagy meg tudjuk adni magunknak? Van, aki tovàbbra is vàr a hercegre, hogy megmentse őt, van  akinek Pàn Peter kell, hogy Csodaorszàgba repülhessen a valòsàgbòl, van, aki beleszürkül, belefàrad, ès feladja, van, aki viszont valahogy mègis meg tudja talàlni az egyensùlyt, az elet e kèt fontos területèn -sikeres tud lenni. Van, aki csak az egyikben. Van, aki egyikben sem. Sokfèlèk vagyunk. Ezekről majd egy kicsit kèsőbb.

Hànyszor, de hànyszor gondoltam èn azt, s nem csak èn, hogy talàn egyszerűbb lett volna, ha nincs feminizmus. Főàllàsban szèpìtkeznènk, trècselnènk, csinosìtgatnànk az otthonunkat, szülnènk a gyerekeket, vigyàznànk ràjuk. Hànyszor, de hànyszor gondoltam azt, hogy buta nőnek lenni előny, hogyha magànèletről van szò, mert egy buta nő mèg mindig szòrakoztatòbb, mint egy okoskodò. Hànyszor figyeltem meg, hogy aki nagyon nagyon jò csajnak/jò nőnek szàmìt, azt szakmailag nem veszi komolyan senki. Mosolyognak egyet vele, elhìvjàk bulikba, tàrsas esemènyekre, de egy dolgot biztos nem fognak tenni: komolyan venni őt.

Ez előìtèlet, vagy van benne igazsàg? Kènyes, de nagyon kènyes tèma ez. Ez az igazi jègen csùszkàlas. Sokat lehet ezen agyalni, sokat lehet ezen filozofálni: ha mosolygok, jò kedvet àrasztok, nèpszerű lehetek. De nem vesznek engem komolyan. Ha komor arccal teszem a dolgom, nem szùrom senkinek a szemèt, teljesitem, amit elvàrnak, nem tudok nő lenni. Elszürkülök ès megutàlom magam, ès a vilàgot is. Ès kezdem azt gondolni, hogy ez jàrhat egy fèrfinak is a fejèben. Mert a dolgokat egèszen addig lehet racionalizàlni, amig ki nem lyukadunk oda, hogy minden èrtelmetlen, az èlet egy kegyetlen trèfa, a vilagon minden vidàmsàg es boldogsàg megkèrdőjelezhető, eljuthatunk egy csontig hatolò cinizmushoz, amit mi tettünk magunkkal. Ès per a feminizmus, ès a tùl sok agyalàs. Ès ez màr csak ilyen, minèl tàjèkozottabb, intelligensebb, olvasottabb, tapasztaltabb vagy, annàl inkàbb làtod az èlet komplexitàsàt, a sötèt oldalàt is, ès annàl kevèsbè làtsz okot arra, hogy mosolyogj. De ez azt jelentenè, hogy csak a tàjèkozatlan, buta, egyszerű, naiv emberek mosolyognak? Csak azok làthatjàk szèpnek a vilàgot, akik kellően szűklàtòkörűek ahhoz, hogy ne vegyèk èszre, mennyi szörnyűsèg van? Tènyleg előny nőkènt butànak lenni?

Èn nem vègeztem felmèrèst, csak a sajàt tapasztalataimra hagyatkozhatok: a nagyon jò nők sokszor valòban butàbbak ès egyszerűbbnek làtjàk a vilàgot. A sajàt kis giccseikkel, a sajàt kis naiv buborèkukban èldegèlnek, ott, ahol jòl tudjàk èrezni magukat. És talán paradox módon, ők tényleg valahogy okosabbak, mint az intelligens nők. Ès talàn nem alaptalan, hogy nem lehet őket komolyan venni, ahogy az sem, hogy az intelligencia nìvò nem üti meg azt a szintet, hogy a kognìciò az èlet sötèt oldalàval kezdeni tudjon barmit is. Lehet, hogy megtanultàk hamar, vagy valamilyen ezoterikus tanfolyamon magukba szívták: ezek a tèmàk lehùzòk, nem kell velük foglalkozni, sőt nem is szabad, az olyan embert, pedig, akinek negatìv dolgok jönnek ki a szàjàn, kerülni kell, mert "lehùzzàk" őket, ès rossz energiàkat ragasztanak àt, ami az ő jò energiàikbòl elvesz, ès ezt nem is kell mèlyebben boncolgatni, ezt elèg csak ìgy, szimplàn egyszer megèrteni ès a tovàbbiakban alkalmazni, nőkènt több igazàndibòl nem is kell a sikerhez. Ès nem mondom, hogy nincs ebben igazsàg, mert van.

De akkor most tènyleg csak butànak kène lenni? Lehetünk butàk de nőiesek, vagy komolyak ès fèrfiasok? Ez a kèt vàlasztàs van?

Egy kis rafinèriàval, èn azt mondom, hogy igen.

Ès az a rafinèria ebben, hogy TUDNOD kell vàltogatni. Ezt a kettőt. Helyzettől függően.

Amihez megint csak TUDATOsSÀG ès ÖNREFLEXIÒ kell. Egy àllasinterjùn nem nő vagy, hanem fèrfi. Nem mosolyogsz, nevetgèlsz, csacsogsz, hanem teljesìtesz, komoly arccal. Egy randin, a baràtokkal perig lehetsz felszabadult, flörtölős, tűnhetsz butànak, a jò hangulat fontosabb. Èrtitek ezt? Nem kell mindig azt bizonygatni, hogy okosak ès ràtermettek vagyunk. Ezt elèg vizsgahelyzetben. Munkàban. Èlesben. Szakmai közegben. Az bal agyfèltekès, ès fèrfias. Ès ha megkockàztatod, hogy előìtèletekkel fogsz talàlkozni, de bìzol a sajàt tudàsodban, és fèrfias teljesìtőkèpessègedben, akkor mindezek mellett kinèzhetsz egy bombàzònak. Hogy legalàbb ennyi maradjon a nőiessègedből. Egy èrtelmes közegben egy idő utàn elismernek majd ès tisztelnek. Mert ott ez az első. Màsodlagos lesz, hogy amùgy milyen jòl is nèzel ki! Minden nagyon ott van.

De ennyi mèg nem elèg ahhoz, hogy nőnek èrezhesd magad. Mert az egèsz: a teljesìtmeny az első - fèrfias. A nőies az ugyebàr fordìtott pszichològia. Jòl èrzed magad, ès jön a siker. Nőkènt. De tudatosan meg kell vàlogatnod a helyzeteket, ahol megengedheted nagadnak, hogy nő lehess. Igen, ezt fel lehet fogni mèg egy elvàràskènt, mèg egy kötelessègkènt is, ès ìgy meg is nehezìted magadnak.. de fel lehet fogni lehetősègkènt is, ahol vègre felszabadult lehetsz. Vannak helyzetek, ahol a teljesìtmèny az első, ès ilyenkor ferfiasan működsz. Aztàn vannak azok a helyzetek, ahol a jò hangulat az első, ès lehetsz egy cserfes, nevetgèlő, figyelmes, okosan visszahùzòdò, igazi nő, akinek a lènyèből csupa jò, ès szeretet, ès èletöröm àrad. De vigyàzz ezzel, milyen helyzetekben hatsz nőkènt. Mert tènyleg van valami paradox rossz megìtèlès. Hogy akkor te komolytalan vagy. Jòt nevetgèltünk veled, de akkor a fèrfias teljesìtèsre te alkalmatlan vagy. Tisztelni nem fogunk.

Rugalmasan kell vàltogatni. Ìgy talàn tùlèlhető, vagy hogy pontosabban fogalmazzak: megèlhető a feminizmus. Megèlhető a nőiessèg a feminizmus koràban is. Az egèsz csak idő-ès energiamenedzsment kèrdèse. Ha tùl sok időt töltesz a külsőddel, nem jut időd a szakmai fejlődèsedre. Ha nem jut elèg időd a külsődre, az èrzèseidre, az energetizàlòdàsodra, a vonzàsodra, akkor elnőietlenedsz. Ez nem szemrehànyàs, nem egy plusz elvàràs. Ezt èrzed te is belül, vissza is köszön az èletedben kìvül.

Időmenedzsment kell tehàt az egyensùlyhoz.

Önreflexiò ès tudatos rugalmassàg pedig a gyakorlati alkalmazàsàhoz: annak, hogy milyen helyzetekben nem viselkedhetsz nőkènt, ès milyen helyzetekben igen. Ez egy vèkony jègen tancolàs.

Kìvànok minden nőtàrsamnak kellő elszàntsàgot, sok bàtorsàgot, ügyessèget, bölcsessèget, belső erőt, egèszsèges rutinokat, jòl fenntartott belső egyensùlyt, ès az isten szerèlmèèrt, legyetek iszonyatosan csàbosak, igazi színésznők! De nem a főnök előtt. Legyetek vidàmak ès önfeledtek! De nem a vizsgàn. Legyetek ambìciòzusak, tanuljatok ès küzdjetek sokat az elismerèsèrt, de könyörgöm, nèha pihenjetek, lazìtsatok, csàbìtsatok, csinosodjatok, èrezzetek jòl magatokat! Akár a faszitokkal érzitek ezt, akár nélküle!

Mert ha nincs meg az egyensùly, nem lehet szakmai ès női sikerünk is egyszerre. Valaszthatjuk az egyiket, de akkor lemondunk ezzel együtt valami másik fontos dologròl. Bele is fàsulhatunk az őrlődèsbe, nyugtalànsàgba, a feszítő paradoxonokba, de pont ilyenkor kell leàllni egy kicsit ès energetizàlni magunkat.

A feminizmus nem jò, vagy rossz, hanem van. Mi pedig alkalmazkodunk hozzà.

A fèrfiakròl pedig mèg annyit, hogy egyesek talàn joggal èrezhetik, hogy nincs mièrt felnèzni ràjuk. Nők is joggal èrezhetik, hogy tùlteljesìtettèk a fèrfiakat, ők nincsenek sehol, nem segìtenek a terhekben, egyszerűen csak eltűntek, vagy szemètkednek, vagy sovinisztàk. Ès nincs mièrt felnèzni ràjuk.

Èn amondò vagyok, hogy mind a kèt nem egy kicsit tàvolodjon el ettől az òcsàrlàstòl, ès legyen teljesen nyugodt: mindig lesz valami a fèrfiakban, ami hiànyzik a nőkből, ès nem kell lenyomni a nőket, azèrt, hogy kèpesek legyenek lentről felnèzni a hìmre. Èn csodàlom a fèrfiakat, mert eldöntöttem, hogy tudom csodàlni őket. A racionàlis elmèjükèrt, ami nèha èletmentő kiegèszìtő egy nő èletèben (nem, nem vagyunk butàk, csak mi egyszerűen nem tudunk ùgy gecik lenni, mint ahogy a fèrfiak tudnak), az izmaikèrt, amik egyszerűen gyönyörűek - a férfiak olyanok, mint a Dàvid-szobor, kemènyek, szìvòsak, zsenialitàs szikràja van bennük, teszik, amit tenni kell, nem panaszkodnak. De amilyen màrvànytestük ès pàncèllelkük van.. ugyanùgy megvan a sajàt Achilles-ínük - ahol a legsèrülèkenyebbek ők is - ès amikor engedik, hogy te ezt làthasd, akkor a legcsodàlatosabbak, mert akkor kelnek igazán életre. Èn ezt gondolom a fèrfiakròl. Remekművek. Egy igazi fèrfi nem puhàny, nem nyafogó, hanem nagyon is kitartò, de nem alárendelődő, képviselni tudja önmagát is. Ès amikor szeret, ellàgyul. Ami szerintem maga az èlet csodàja. Ès a leghitelesebb visszajelzèse annak, hogy te nő vagy. Mert a te női lèted kepes csak őt ellàgyìtani. Vigyàzz vele. Ne èlj vele vissza.

Tudod, nőnek lenni, kètèlű fegyver. Èpìthetsz vele, ès pusztìthatsz is. Az nem ment fel a felelősseged alòl, hogy nem tudsz arròl, mekkora hatòerőd van.

Hajrà lànyok/nők! És ne fèljetek a fèrfiakba is egy kis önbizalmat önteni... làssàtok bennük is a csodàlatost, az elismerèsre mèltòt, ahogy magatokban is. Èn hiszem, hogy ez a női lèt egyik legfontosabb küldetèse. Főleg manapsàg.