Minden csak a külsőségekről és a pénzről szól?

Mennyi idő, energia és pénz is pontosan az a jónőség? - merülne fel bennem a kérdés, a saját postom olvasása közben. Tudom, mert ezek visszatartó aggodalmak.

Ezen a téren - persze én nem akarok semmilyen nemes próbálkozást negatívan megítélni - de nagyon könnyű elcsúszni egy olyan irányba, ami túllő a célon. Amikor a piros köröm fontosabbá válik, mint az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozás. Amikor a menő ruha fontosabbá válik, mint hogy tiszta és vasalt legyen. Amikor fényűző, pompában fürdő dívának képzeljük magunkat, miközben csak két végéről égetjük a gyertyát, és többet foglalkozunk a külsőnkkel, mint a belső egészségünkkel, aminek a végeredménye valahogy egy bohózat lesz.

Három mondat visszhangzik sokat a fejemben: "Gimis koromban nem voltunk gazdagok, közepesen csórónak számítottunk, a legelitebb budai gimnáziumban. Amit tanultam, az az, hogy a tisztaság és a rendezettség a legfontosabb. Nem az, hogy milyen ruha van rajtad " - mondta a srác. És bamm, leesett valami. Hogy mennyire igaza van. Hálás vagyok ezekért a mondatokért a mai napig, mert valami nagyon fontosra nyitották fel a szemem: a külső a belsővel kezdődik - és hogy az önfelelős élethez nem sok pénz kell, hanem valami egészen más. Egy belső erő, amivel akkor teszed a lehető legjobbat, ha tovább erősíted - jókat gondolsz magadról, jókat eszel, iszol, alszol - és azzal teszed a lehető legrosszabbat, ha gyengíted - rossz gondolatokkal, félelmekkel, lustasággal, és stb (ezzel nem én találtam fel a spanyol viaszt, mert itt tulajdonképpen a Bibliában fellelhető 7 bűn felsorolható lenne - aminek elkerülése már anno is a jó sorsot szolgálta). Ha elfogy az erőd az élethez, nem tudod múködtetni magad, nem tudod kihúzni magad a csávából, nem tudsz tenni semmit, mit teszel? Kiszolgáltatod magad az erősebbeknek. És azt tanulod végső soron, hogy az életed nem más, mint az erősebbeknek való megfelelés. És ezért lakkozod a körmöd pirosra, mert próbálsz a férfiaknak megfelelni. És ezért öltözöl fel csinosan, hogy majd valaki megmentsen téged, az egzisztenciádat biztosítsa, mert neked nincsen képességed, sem pedig erőd. Ismerős dolgok ezek? A kiszolgáltatott és gyenge nő prototípusról? Ezósabban fogalmazva: archetípusról. 

Persze én nem szeretem azt, amikor valaki szerencsésnek mondhatja magát, és természetesnek veszi, hogy ezzel mindenki más is minden bizonnyal így van, csak a hozzáállasa nem volt eddig jó. A kiszolgáltatott és gyenge nő nem csak archetípus, hanem van, aki számára az egyetlen realitás. Mert nem látott más példát. Mert nem tanította meg neki senki, hogyan gondoskodjon önmagáról. Mert nincsenek lehetőségei, mert éppen olyan életszakaszban van, hogy minden energiáját és figyelmét valami egészen más köti le. Nincs egyetlen jó és követendő út az életben, ezt kellő szerénységgel bármilyen tanácsadó beláthatná.

Nem is arról szólna most ez a post, hogy mivel gyengítjük magunkat, vagy erősítjük. Hanem, hogy mennyi is az annyi, amibe a jónőség kerül.
"A buksza az mutat, pedig üres az. Nincsen semmi pénz benne." - mondta egy kedves idős néni a Teknyőkaparó c. dokumentumfilmben (ami egy must see! Mindenkinek, most azonnal!), és nem véletlenül jutott ez most itt eszembe. Ebbe a hibába se essünk, és nem is szeretnék senkit sem erre bíztatni, semmi esetre sem.

Egy kis ésszel és praktikussággal sokkal többet is ki lehet hozni a kevesebből, mint fordítva. Ne vásároljunk ész nélkül, dobjuk el a ruhákat 1 használat után, vegyünk 30 különböző színű körömlakkot. Egészen értelmes videók vannak youtube-on, ahol kifejezetten nőknek szóló tippek, praktikák vannak.
A lényeg nem a pénz, nem az, hogy sokat kell költenünk a külsőnkre. Hanem az, hogy egyáltalán foglalkozzunk vele. Ne legyen zsíros a hajunk. Úgy hordjuk a hajunkat, hogy az természetesnek nézzen ki, de jól álljon nekünk, igazodjon az arcformánkhoz. Stb, stb. Minden nőből sokkal többet ki lehet hozni egy kis gondos ráfordítással - és a lényeg a gondos, nem a pénzszóró .. 
De az egész nem ér semmit, ha az egészségünkkel nem foglalkozunk.

A nagymamám azt mondta, az egészséget már fiatal korban el kell kezdeni védeni. Mert öreg korunkra összeadódnak a hibák. Én hallgatok rá, ajánlom szeretettel nektek is. 75 évesen fittebb, mint némely korombeli. Olyan aktív életet él, hogy irigylésre méltó, esküszöm!

Nem kell fodrász és kozmetikus, ha otthon egyedül is megy, kevesebb pénzből. Nem kell 20 féle arckrém, talán elég az is, ha este vízzel arcot mosol, és hetente egyszer ledörzsölöd az elhalt hámsejteket. Nem kell 300-féle ruha, de elég energia és kreativitás ahhoz, hogy összeválogasd a harmonikus kinézetet, az igen! Nem feltétlenül kell vanília-levendula illatú tusfürdő kis aloe vera golyócskákkal, de napi tisztálkodás az igen!

Sokan beleesnek abba a pszichológiai kis csapdába, hogy megvesznek egy adott terméket, ami egy teljesen jó lépés, de önmagában igen kevés! Megveszik, hogy ez majd jó lesz, ettől majd jobb lesz az élet (a reklám is elhitette), költöttek rá, kiadtak rá jó sok pénzt, úgyhogy megvették a szolgáltatást, eleget tettek a dologért, innentől hátra is lehet dőlni! Majd emberünk elfelejti (vagy elhanyagolja) a termék tudatos használatát, ott porosodik valahol a polcon, talán el is felejti, hogy van neki, aztán legközelebb, amikor újítani akar az életén, vesz egy másikat. Elvégre fogyasztói társadalomban élünk, igaz, az átlagos magyar csak álmodik egy ilyen életszínvonalról, ahol ő olyan luxusban élhet, hogy megfeledkezhet a használati tárgyairól.

Kevesebb pénzből is ki lehet hozni valami fantasztikusat, és több pénzből is ki lehet hozni valami szörnyűt. Úgyhogy a pénz nem minden. De tény, hogy több pénzzel több időt spórolhatunk, mert magunknak gyantázni egy óra, kozmetikusnál 10 perc.

Egy igazi nő az a férfiak irigylését méltó vadászösztönnel rendelkezik: nincsen nagyobb öröm számára, mint amikor egy csinos ruhát, potom pénzért, akciósan vagy használtan meg tudott venni. A márka lett volna a lényeg, és hogy jó drága legyen? Nem, hanem az, hogy bomba jól áll rajtunk.

De nem minden férfinak vannak ilyen gyönyörű gondolatai, mint akitől az elején idéztem. Van, akinek a Furla a minőség, és a többi az ócska gagyiság.
Kinek mi.
De én úgy vagyok vele, hogy inkább egészséges ételekre jusson, mint Furla táskára. Inkább egy saját egzisztenciára, mint Louis Vuitton napszemüvegre. Inkább a gyerekeim jövőjére, mint gyémántbugyira.

"Némelyik tarisznyazsebben több van, mint a bukszában. A buksza az mutat, pedig üres az!" 

Praktikákat keresgéljetek, nem pedig drága holmikat, ékszereket és sminkkészletet. A jó nőség nem feltétlenül arról szól, hogy magasak a fenntartási költségeid (ez némely férfiaknak még riasztó is inkább). Sokkal inkább arról, hogy következetesen, nap mint nap egy adott színvonalat és igényességet hozol a kinézetedben. Egyfajta eleganciát. Amitől te magad is elégedett vagy, jól érzed magad a bőrödben, és ez tulajdonképpen csak egy kis bonbon a desszerten. A desszert az az egészséges életmód. Az a tartalom maga. A többi csak dísz. Fontos, de apró plusz ráfordítás.

Sok sikert és tudatosságot mindenkinek ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel kihozza magából a szexi, dögös, csábító és gyönyörű nőt! A tükör az csak tükör. Nem az számít, hogy mennyibe került, hanem hogy kit látnak az emberek, amikor belenéznek.