Feminizmus és globális felmelegedés

Sajnos nem lehet kikerülni ezt a témát, muszáj foglalkozni vele.

Ma is teljesen átlagosan és jól indult a napom, és aztán olvastam egy HVG-cikket, hogy talán kevesebb időnk maradt, mint gondolnánk. És azonnal elszégyelltem magam azért, mert tegnap buliztam (egy évben egyszer), mert jól éreztem magam, mert autóztunk, mert ezt postoljuk instagramra - és amikor mindenki így tesz, mert ehhez kell alkalmazkodni, akkor az mekkora ökológiai lábnyom vajon így összességében? És felseljtlettek a korábbi nagyon cinikus gondolataim, hogy: "még a globális felmelegedés korában is az a legfontosabb, hogy kurvajól érezd magad, mert attól vagy nő" - és most épp az ellenkezőjéről írkálok.

Halálfélelem és pánik fogott el, ami pont ezeknek a cikkeknek a célja. Az utóbbi időkben egyre nagyobb figyelem jut a problémára, egyre többen beismerik, hogy tartanak tőle, de amire a cikk is rávilágított: a politikai döntéshozók reakcióideje baszott lassú. Puha kis hosszabb távú célokat tűztek ki, amiket nem tudtak teljesíteni.

És akkor most kellene nagyon gyorsan másik irányba mennie a dolgoknak, de az milyen lenne és hogy nézne ki? Háború jönne? Átállnánk egy másik gazdaságra? Mi lenne az a másik irány? Ki tudja egyáltalán?

A 1 million women ausztrál szervezet sokat tesz azért, hogy pozitívan és motiválóan változtassa meg az emberek fogyasztási szokásait, de az a baj, hogy úgy vagyok vele - ha teljes munkaidőben csinálhatnám, hogy kicsit több energiát fordítok a környezetvédelemre a saját háztartásomban (ami önmagában nem sok, mert csak 1 ember vagyok) - akkor talán az én lelkiismeretem nyugodtabb lenne, de nem tehetem meg ezt ... Ebben a zsúfolt, ambíciózus, zaklatott hétköznapi életben pedig annak örül az ember, ha a takarítás minél hamarabb megvan, pl .. vagy minél hamarabb beér a munkahelyére, és akkor muszáj az autóba ülni .. De ami érdekes ebben a szervetben, hogy egyértelműnek tartja: csak a NŐK egyedül akik képesek megfordítani a dolgokat.

Emiatt is gondolkodtam sokat azon, hogy ez tényleg így van-e? A férfiak egyszerűen erőszakosak, csőlátásuk van, fejlődésről beszélnek, amikor hasznos de felesleges faszságokat állítanak elő? És nem számít milyen áron, mert a génjeikben van, hogy kizsákmányoljanak? Tényleg csak a nők akik tudnak bölcsebbek lenni, akik tudnak a gyengébbekkel is empatizálni? Akik tudják, amit a férfiak nem: a boldogság itt van, nem az új Iphone-ban?

Lehet, hogy nem érdemes ennyire sztereotipizálni, de annyit talán kiemelhetünk, hogy igen, a "klasszik férfiasság" nem törődik sokat a környezetvédelemmel és az egyéb ilyen kertészkedésekkel. Az harcolni akar, nyerni, hatalmat vívni magának, - akkor is, amikor nincs igazából közösség, ami felett uralkodhat - és nincs is igazi uralkodónk, aki felelősségel járna el - pedig milyen SZÜKSÉGÜNK LENNE RÁ! Csak rosszifúk vannak, akiknek némi hatalom van a kezükben, mert sok pénzt loptak maguknak, a jófiúk meg hát.. lúzerek. Én valahogy sehol se találom azt a férfit, aki a közösség (vagy emberiség) céljai érdekében kapott hatalmat - vagy Machiavelli útmutatásai mentén vélekedik az egész világról.

A "klasszik nőiesség" alkalmasabb a visszafogott fogyasztásra, arra, hogy mondjunk empátiából, ideológiából ne egyen húst, arra, hogy egy otthon, egy háztartás "futtatását" kézben tartsa, amihez csak még egy hozzáadott tényező lenne a környezetvédelemre való odafigyelés. A klasszik nőiességből ugyanakkor hiányzik a hidegvérű és hidegfejű döntés képessége - ami a naivitás irányába tolja a megítélést.

A 1 million Women imondjuk valahogy jobban csinálja, mint a sokkolni próbáló újságcikkek. Ezeket már meg sem osztja az ember, mert csak elrontja mindenki kedvét, lebénítja őket, és inkább elő se veszik a gondolatot többé, mert nem látnak reményt. Mivel mindenki utálja már a témát, elő se vesszük, hétköznapi helyzetekben tabunak számít. Hiszen megzavarja a jó kedvünket, az életünk folyását. Aztán időről-időre kapunk megint egy hideget-meleget a nyakunkba, de valahogy csak azt látom, hogy ennek ellenére, minden csak folytatódik tovább ugyanúgy.

Mindezek ellenére én valahogy úgy látom, nem egy feminista totalitárius diktatúra kéne ide, azért, mert a "férfiak juttattak minket ide" és genetikailag erőszakosak.

Én valahogy úgy látom, hogy kicsit olyan most az emberiség, mintha egy elvadult házibuli után elfelejtene rendet tenni maga körül. Amikor valami kárt okoztunk és túl messzire nem mentünk, nem azt kellene gondolnunk, hogy ahogyan éltünk tegnap este, az a normális. Ha veszély közeleg, a nők ösztönösen is egy férfi segítségére vágynak. Ösztönösen is az apjukra akarnak felnézni, hogy megvédi-e majd őket?

Csakhogy a veszély korábban külső volt. Az ellenség támadása - vagy állatok támadása. Férfiak voltak a bátor hősei egy közösségnek.

Most meg egy házibuli után kellene eltakarítanunk magunk után.

Csak az az igazán nagy baj, hogy nincsenek is igazán férfiak. Mintha elvadult és elszemtelenedett tinifiúk irányítanának dolgokat, akik semmiért nem éreznek felelősséget, legfeljebb magukért. Vagy legfeljebb bebújnak a cégük maszkja mögé, és készíttetnek valami kurva környezetbarát/buzibarát/feministabarát reklámfilmet, amivel elhitetik, hogy nincsen akkora nagy baj, és ők legalábbis jófiúk.

Én csak férfiakat és csak nőket nem látok.

Akiknek az lenne a dolguk, hogy a házibuli után összeszedessék a tinikkel a sok szart, amit hagytak maguk után.

Maguknak pedig példaképnek kellene lenniük.

Az iskolában pedig muszáj lenne, hogy elhangozzon minden, ami a házibulikon nem hangzik el: mert informálisan remény sincs arra, hogy ne azzal legyenek elfoglalva az emberek, hogy a boldogságot keressék, és a jó érzéseket. Ezért hát buliznak tovább. Még a rendőrség is a buli része. Itt mindenki komolytalan, aki egy ilyen világot hagyott elburjánzani és homokba dugta a fejét közben.

Nem igazán tudom mi maradt, amit érdemes lenne megmentenünk ezen a civilizáción. A kényelemről nem tudunk lemondani, akkor is, amikor ez okozza majd a halálunkat.

Az emberek nagy része csak keresgél, öntudatlanul, mintha mindenki agymosott lenne.

Nem is értem egyébként miért AZ ÁLMAIKAT és A BOLDOGSÁGUKAT keresik az emberek, MEG A NAGY ŐT, meg azt, aki visszaigazolja, hogy ők mennyire faszák. Amikor azzal is el lehetnének foglalva éppenséggel, hogy hogyan maradjanak életben.

Minden nőiesség csak afölött kezdődik, hogy a túlélésünk biztosítva van.

De ezt talán mi látjuk a legjobban, hogy ez valahogy nagyon-nagyon nem stimmel.

Futunk a munkahelyre, kizsigereljük magunkat, azt hisszük, ez a túlélés, mert az EGO-nk forog kockán, és innen kapjuk a pénzt, amikből más szolgáltalásokat tudunk venni - csak időt nem tudunk venni magunknak, barátokat, közösséget, és férfiakat:

Olyanokat, akik az erejüket és az eszüket a közösség túlélésére fordítják, nem pedig a magamutogató majomkodásra, amivel like-rangot szereznek maguknak, és elvárják, hogy hozzájuk illő like-rangú nőjük legyen. Ami ugye sok fodrászt, hajlakkot, ruhát és stb-t jelent (nem feltétlen, de azért érezzük az ellentmondást): nagyon nagy az ökológiai lábnyoma annak, hogy férfiaknak akarjunk tetszeni, akik igazából nem is férfiak. Elveszett, elapátlanodott generáció.

Mindent összevetve: tényleg nem túl rózsás a helyzet. Túl jó dolgunk van, és még mindig egy bizonyos buli-korszakot élünk. Franc tudja mi következik majd. Egy halálos vírus, ami végigsöpör az emberiségen. Háború.

Sajnos én már inkább ezekre a forgatókönyvekre készülnék.

Látszólag minden kerek, minden fel van építve körülöttünk. Valójában viszont gyenge egyének alkotják már ezt a társadalmat.

Internetezünk, csetelünk, a magányba belegyengülünk és belehalunk. Valahogy. Előbb vagy utóbb.