A női test olyan, mint egy kancsó.

:D Bocsánat, de nem jutott eszembe más hasonlat. Esetleg kád. 

Amit ki akartam fejezni ezzel az az, hogy amikor problémamegoldó, férfias működésben vagyunk, akkor ebben a kancsóban vagy kádban megáll a víz, halmozódik benne a szemét, vagy éppen pont hogy kikapkodjuk belőle a szemetet, mindenesetre harcolunk, küzdünk, koncentrálunk, a lényeg, amit ki akarok hozni ebből az az, hogy ilyenkor a víz áll, és beposhad.

Abban a pillanatban, amikor egy nő befejezi a munkát és maga mögött tudja a problémákat, a terheket: ki kell húzni a dugót, hagyni, hogy ez a víz lefolyjon, el kell kicsit engedni a problémákat... le kell ereszteni.... És ilyenkor lehet újra "töltődni" friss vízzel, friss élményekkel.

Abban a pillanatban, hogy a nő befejezi a munkát, ahol férfi minőségként volt jelen, újabb munka vár rá, amit mindig másodrendű fontosságúnak tartottak:

Ez a második feladat a gondoskodás. Az öngondoskodás, és a másokról, a környezetünkről való gondoskodás. Azt kell látni, hogy ez egy repetitív, unalmas munka, amit csak mi tehetünk saját magunknak élvezetesebbé, úgy, hogy kreativitást viszünk bele!

A hajat megmossuk, nem elég egyszer megmosni, újból zsíros lesz. Megint újból meg kell mosni. A kaját nem elég egyszer megfőzni. Megesszük, elfogy, újra kell főzni. Az arcbőrt nem elég egyszer ápolni. Újból elhalnak a kis hámsejtek, amiket el kell takarítani. A konyhát nem elég egyszer kitakarítani. Holnapra már megint koszos lesz, és kezdhetjük elölről.

Férfi nem bírná ezt, ebben egészen biztos vagyok. Férfi, aki mindig felfedezni, küzdeni, harcolni akar, mindig új kihívásokat....

Nő sem feltétlenül bírja!! Nő, aki férfiként nevelkedett, nő, akinek a karrierjében vannak érdekesebb feladatai, amiket elég egyszer letudni...
Nő is csak akkor bírja, ha ő maga újra és újra meg tud újulni. Nem csak egy rutin neki. Nő is csak úgy bírja, ha nem veszíti el a kapcsolatot a saját lelkével, a leggazdagabb erőforrással, amiből töltekezni tud. Nő is csak úgy bírja, ha van egy társa, aki férfi, aki a problémamegoldó, az agy ...

Nő is csak úgy bírja, ha belül nyugalom van. Friss tiszta víz. 

Egy nő, aki problémázik, akiből panaszáradat jön, az nem nő. Legalábbis pillanatnyilag nem az. Pillanatnyilag elvesztette a kapcsolatot a saját nőiességével. Egy nő belső nőiessége az nyugodt, kimért, megrendíthetetlen. Egy nő, aki problémázik, benne nem hogy nem folyik a friss tiszta víz, nem hogy nem tudta leereszteni a posvadt vizet, amiben összegyűlt a szemét, de egyenesen túlgyűlt!

Kiszaladt a víz a kádból!

Kiömlik a szemét a zsákból!

Ilyen egy problémázó nő. Ilyen egy nő, akinek nem jutott ideje az öngondoskodásra, a leeresztésre... Ilyen egy nő, akit meg lehet dugni, ha már maga nem tudja kiengedni azt a "dugót" ... Ilyen egy nő, aki frusztrált, hisztis, aki éppenséggel nem nő. Ilyen egy nő, aki magára vette a világ problémáit is, és kiált egy férfiért. Ilyen egy nő, akiben összegyűlt a "túl sok szar", úgy érzi magát, mint a "mosott szar", és vélhetőleg pontosan így is néz ki.

Azt kell látni, hogy a szenny újból és újból össze tud gyűlni. Mint mondtam, a gondoskodás egy repetitív munka. Ha úgy tekintünk magunkra nőként, mint egy folyadékot tartó edényre, akkor azt is látjuk, hogy mikor gyűlik össze túl sok szar. Azt is látjuk, mikor nincs szabad folyás. Azt is látjuk, mikor töltődünk új friss hideg vízzel, azt is látjuk, hogy ez sem örök, újból és újból bekoszolódunk. Érdekes, hogy a testünkre mondtam, hogy tekintsünk így, pedig ezek tisztán szellemi, intellektuális, ill. lelki szennyek, amikről beszéltem. Konkrétan a testünkre vannak ezzel hatással. Amikor befeszülten koncentrálunk, teher alatt vagyunk... Olyankor bedugaszoljuk magunkat! Nem engedjük magunkat szétfolyni, kifele koncentrálunk.

De a dugót le kell ereszteni, különben kiárad belőlünk a panasz és a szenny! Ezek a mindennapos dolgaink, öngondoskodási feladataink nőként.

És ez még csak a saját lelkünkről való gondoskodás. Ott van még a főzés. Ott van még a külső ápoltsága.

És ott van még a gyerekről való gondoskodás.

A gondoskodás és az ápolás a női feladatunk. Az igazi kihívás nem az, hogy hogyan álljunk helyt egy munkahelyen úgy, mint egy férfi. Az igazi kihívás az, hogy ez utóbbi hogyan ne legyen túl fontos. Hogy ez utóbbi hogyan lehetne végre a prioritásaink 2. vagy 3. helyén. Hogy hogyan kerülhetne az elsődleges feladatunk: a gondoskodás és ápolás az első helyre. Hogy tudnánk e köré szervezni az életünket, még a munkánkat is? Hogy tudnánk e köré szervezni a férfit is? Hogy tudnánk megosztani magunkat a kettő között? Elég egy jobb időbeosztás, vagy csökkenteni kéne a nőknek a munkával töltött időt? Elég csökkenteni a munkával töltött időt, vagy csökkenteni kéne a nőkkel szembeni elvárásokat is, ill. átkeretezni őket?