Hízelegni márpedig tudni kell.

Ha ki kéne emelnem egy igazán fontos szociális képességet, ami előrébb tud vinni minden téren, amit magadra kell tudnod ránts, mint valami kiegészítőt... az a hízelgésre való képesség.

Főleg nőként, bizony.

Ez a képesség pedig egy másik képességen, és még egy másik előkészítesen múlik:

1. TUDD magadról, hogy ha tőled jön egy bók, egy dícséret - az nem egy egyszerű kedvesség egy egyszeri akárkitől. Te nem a rajongója vagy senkinek.
A tőled jövő bók, ill. dícséret egy valódi megtiszteltetés, aminek azért van értéke, mert NEKED IS ÉRTÉKED VAN - méghozzá az, hogy a női hierarchiában állsz messze magasabban annál, akit dícsérsz. És ezzel kezded adósítani a másikat. Bizony, ameddig ő a barátod, és cuki veled, addig számíthat a like-jaidra, amik a te magasabb statuszodtól érkeznek. Ez az a pont, ahol a tükör kellemes interakcióba keveredik azzal, aki belenéz. És az emberek imádnak majd ebbe a tükörbe nézni, mert mindig azt erősíti meg saját magukról, hogy ők JÓK, ÉRTÉKESEK, SZERETHETŐK, és nem utolsó sorban FONTOSAK. 

2. Elő is kell készítened magad ahhoz, hogy magas statuszú nőnek nézz ki, és akként is viselkedj. Ez az pont, ahol a tükörbe nézésükkor egy minél tökéletesebb embert kell, hogy lássanak (ezt kell mutatnod magadról). Nézz ki csinosan és igényesen - és érezd jól magad a bőrödben! Ez az a pont, ahol mindig úgy érezheted, hogy túl magasan van a mérce. Hogy az instán annyi tökéletesre csinált lány és nő van. Hogy neked erre nincs időd, hogy minden nap ennyire megcsináld magad. Meg amúgy is kényelmesebb ezek nélkül a felesleges csicsák és versengés nélkül élni. Hogy ez folyamatos önreflexiót igényel - de így hogyan lehetne élni??

Talán mégsem olyan könnyű a modell lét, látjátok? Nem elég szépnek lenni, mindig önreflektívnek is kell lenni. Hogy nézhetek most ki? Hogy állhat most nekem ez a mozdulat? Ugye nem tartom rosszul a hátam? Milyen a testbeszédem éppen? Milyen a sminkem éppen? Milyen a viselkedésem? Nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok, vagy elengedtem magam?? Aki rám néz, azt látja, hogy én vagyok az egyik legvonzóbb, legszexibb, legtermészetesebb, legegészségesebb, legdughatóbb lány/nő, aki csak létezik? Meg tudok még felelni ennek a magasra tett lécnek?

Nem hangzik annyira könnyűnek, hogy őszinte legyek. Ez is egyféle SPORTNAK hangzik.

Mostanában hangoztattam, hogy igen - az élet sport. Az erősek felpattannak, és mennek tovább. Az edzés folyamatos. A legrosszabb időszakokban felfelé menetelünk a hegyoldalon, és szinte megállás sincs, csak akkor, ha elértük a célt... De ez csak a férfias részére vonatkozik az életnek. Ez a férfias tudattalan energiákat aktiválja és motiválja az előremenetelre, a haladásra, a holtpontokon való átlendülésre... a munkára. Mely során eljutsz A-ból B-be. Eléred a kitűzött célt. Minden fizikai és pszichikai erődet összeszedve és minden mást félre téve. EZT TANULTAM MEG AZ ISKOLÁBAN ÉS AZ EGYETEMEN. És tudom, érzem az egésznek a természetellenes jellegét, tekintve, hogy énazértmégiscsaknő vagyok, és ettől nem érzem magam nőnek egyáltalán... Viszont azért "öleltem magamhoz" ezt a kifejezést, hogy: az élet sport - mert ez valahol azt is sugallja, hogy az élet nem kín. Hanem valami sokkal sportszerűbb, némileg igazságosabb terep - ahol a mindennapi erőfeszítéseid és tevékenységeid alakítják nagyban a sorsodat, tehát annál rosszabbat nem is tehetnél, mint hogy nyüglődsz, halogatsz ... PANASZKODSZ... és kifogásokat gyártasz, netán sajnáltatod magad, vagy folyamatosan azt mondogatod, hogy neked ez nem megy... Aztán ha be is igazolódik, még igazad is lesz. NEM! Az élet SPORT! Látod, hogy megnöveli ez benned az adrenalint és a küzdési vágyat? Látod, hogy megnöveli ez benned a vágyat arra, hogy TEGYÉL VALAMIT AMI ELŐRÉBB VISZ? Látod, hogyan tudasítja ez benned azt, hogy gondolhatod magad örökkön örökké a környezeted áldozatának, de igazából HA NEM FUTSZ, amikor FUTÓVERSENY van, MIRE SZÁMíTASZ? HA MEG SE PRÓBÁLOD? HA NEM IS TUDATOSíTOD, HOGY VERSENY VAN? HA MEG SE MOCCANTÁL? HA RÉSZT SE VETTÉL?

Esküszöm, nem tudom elképzelni milyen lehet, hogy felkelj korábban csak azért, hogy kiegyenesítsd/beszárítsd a hajad. Milyen KÉNYSZER lehet amögött, hogy enélkül ki se tudj lépni az utcára, és ha esik, ha fúj, ha törik, ha szakad, a hajad MINDIG NÉZZEN KI HIBÁTLANUL, EGYSZER SE ÁLLJON BÉNÁN, MERT CSAK EGY DOLOG IS KÉPES LEHET TÖNKRETENNI AZ ÖSSZKÉPET.
De azt hiszem ehhez is egyfajta edződés kell. Igen, most baszódom és vesződöm egy kicsit a dologgal, de tudom, hogy MUSZÁJ MEGTENNEM, mert különben elrontja az egész napom, ha nem áll jól a hajam. És ugyanakkor tudom azt is, hogy mennyi mindennel jutalmaz az, ha jól érzem magam a bőrömben. Ha nem találhatnak bennem hibát. Ha szexisnek és kívánatosnak, magabiztosnak és HATÁSOS nőnek érezhetem magam.

Hát a faszom, a szépítkezésre és csinosításra bizony időt és energiát kell szánni. Könnyű azt mondani, hogy magadnak akarsz tetszeni... de igazából tudod, hogy másoknak. Tudod, hogy nem akarsz szégyenlős lenni és elbújni mindenkitől egész nap, mert már megint egy igénytelen, sikertelen tramplinak érzed magad.

És itt tenném fel a MINDIG MINDENKOR ÉGETŐ ÉS BELÜLRŐL FRUSZTRÁLÓ CSILLIÁRDOT ÉRŐ KÉRDÉST:

-Hogyan szépítkezz és érezd magad csinosnak, ha éppen a hegyoldalon felfele meneteléstől izzadsz és szenvesz, és minden energiádat az köti le, hogy le ne zuhanj, és elérd végre a célt?

-Hogyan érj fel a hegytetőre, hogyan maradhatnál egyáltalán életben ott a hegyoldalon, ha az energiáidat nagyrészt abba fektetted, hogy MEGINT megcsináld a hajad, EMBEREK AJNÁROZÁSÁVAL ÉS AGYMENÉSEIVEL ÉS A KÜLSŐDDEL FOGLALKOZZ?

Nos, az én tapasztalatom, hogy sehogy sem lehet összeegyeztető ezt a két prioritást. Vagy ez, vagy ez. Amit én szoktam csinálni, az az bizonyos időszakokban erre figyelek kicsit jobban, bizonyo időszakokban arra. De az elsődleg prioritás mindig a túlélés.

Így kerítem magamnak azt a kategóriát, hogy én bizony az a kategóriájú nő vagyok, akinek néhány napon rosszul áll a haja, nem állhat mindig jól. Általában feszülök és feszült, ideges, szomorú, és stresszes vagyok, mert megmászandó hegyek végeláthatatlan sorát látom csak magam előtt. Hát ma se fektettem túl sokat az egészségembe, vagy a külsőmbe, vagy az emberekbe, DE SEBAJ. Így csinálom meg magamnak, hogy középkategóriás, ill. alacsony statuszú nő vagyok, akinek nem az az elsődleges életstratégiája, hogy MAGAS STATUSZU hímet fogjon, hanem, hogy önmaga is megállja a helyét az életben. És csak az a vigaszom, hogy nem KíN így az élet, hanem SPORT.

De el kell néha engedni ezt az agyizomból való működést.

Néha csak úgy lenni kell, és bízni magadban. Bízni a jó sorsodban.

És ha már megfeszíted azt az izmot, akkor azzal az izommal készíts egy finom kaját. Menj el valahová valakivel. Csináld meg a külsőd. Újulj meg kívül-belül. Add meg magadnak azt, amit igényelsz.

És van úgy, hogy mindegy mit teszel, CSAK NE HAGYD EL MAGAD. Válassz EGY valamit, amihez a leginkább kedvet és erőt érzel... de ne teljen el úgy nap (vagy napok.. huzamosabb időszak...) hogy NEM LÉPSZ VALAMERRE AZ ÉLETEDDEL. Hogy nem TESZEL VALAMIT A MAGAD ÉRDEKÉBEN.

És hízelegni márpedig tudni kell. Mindegy hogyan érzed magad elégedettnek, mindegy mitől érzed magad sikeresnek és magabiztosnak - engedd el a tökéletesség kényszerét. VAGY AKI VAGY, TETTÉL AMIT TENNI TUDTÁL, ÍGY LÉGY BÜSZKE ARRA AKI VAGY! Hidd el, biztosan több vagy valójában, mint amit a legszigorúbb szemüvegeden keresztül látsz magadból - ÉS íGY LÉPJ KI MINDEN REGGEL AZ AJTÓDON, HOGY SUGÁROZNI TUDD AAZ ELÉGEDETTSÉGET MAGADDAL, ÉS AZ ÉLETTEL!

ÍGY LESZEL EGY BÁZIS. EGY ERŐS BÁZIS. Ahol nem attól fog függeni az önértékelésed, hogy milyen visszajelzéseket kapsz másoktól, ó nem.
A TE KEZEDBEN LESZ AZ IRÁNYÍTÁS. Mert hízelegni is csak így lehet, és csak így érdemes, hogy:

1. Tudod, hogy a tőled jövő bármiféle pozitív megnyilvánulás EGY VALÓDI ÉRTÉK, AMIT MÁSOKNAK ADHATSZ

2. A hangulatod eleve EMELT, mások EMELÉSÉTŐL pedig csak MÉG JOBB HANGULATOD LESZ.

Tudod, a sport is olyan műfaj, hogy ha egyedül vagy mindenki ellen, úgy aztán baromi nehéz. De mi van, ha ez az egész mégiscsak egy túra? Ahol nem a csúcsra érés a cél, hanem maga az út, és a közben érzett hangulat és a társaság? Mi van, ha a túra EGÉSZEN KÖNNYŰVÉ válik JÓ TÁRSASÁGGAL?

Mi van, ha van egy bizonyos KÜSZÖB, amit ha átlépsz - edzettségben -, akkor már nem megerőltető egyszerre felfele lépkedni és egyszerre a többiekkel nótázni? Mi van, ha a csoportos túrázásnak megvan pl az az előnye IS, hogy segítetek egymásnak a felfele menetelésben? Mi van, ha az egyéni sportot felváltja a csapatjáték?

Csak így tudom elképzelni, hogy kifizetődő legyen a külsőségekkel és a többi emberrel is foglalkozni. Mivel láthatóan vannak, akik sikerrel jó nők és sikerrel jó tanulók/munkaerők is egyben, így azt gondolom nincs is más magyarázat.

Szóval hízelegni márpedig tudni kell. És nem elég hízelegni, tudni kell másképp is adni és segíteni - és VISSZAKAPNI.