Hogyan gyakorolj hatást az emberekre nőként?

Írtam a fentebbi kérdést a google-be. Nem találtam semmi relevánsat. Az egyetlen találat is ami releváns lehetett volna, annyit mondott, hogy fogadd el, hogy ellenállhatatlanul csodálatos vagy, ezen kívül ott van benned a férfi és a női energia, egyensúlyozd ügyesen a kettőt és akkor így ezzel sokra viszed és meg kell tudni mutatni magad stb.

Jó akkor tisztázzuk, a kérdés arra a helyzetre szól, amikor a férfi működésben (a női rovására) már egész jól elboldogulsz, és úgy nem igazán tudod elintézni a kérdést annyival, hogy egyensúlyozz jobban, mert mondjuk egész életedben deszka voltál, minden pasi előbb a barátnőidre repült rá, ha szóba kerül egy metoo zaklatási ügy, szinte féltékenységet érzel, hogy neked bezzeg úgy kell kihalászni egyáltalán valakit, aki egyáltalán észrevenné a fenekedet, majd szeretne rá megjegyzést is tenni. De már félretetted és már legyintesz az egész ügyre, mit neked, hogy mindenki a butább és ribisebb lányokra repül folyton, neked más adja a sikert, nem a népszerűség, nem a férfiak visszajelzései ...

Már a helyzet említése is feszültté és bizonytalanná tesz, előhozza a régi emlékeket, amikor egyértelmű vereségként könyvelted el, hogy a nagyobb mellű, a harsányabb nevetésű, a 0 légvétel szünet mellett is folyamatos érdeklődést mutatni képes, a csinosabb arcú, a műszemöldőkű és műkörmű, vagy a flörtölős komolytalankodó, felszabadultan visitva nyeritve sikoltozó lány zsebelte be az érdeklődést és a rajongást a másik nemtől.

Olyan volt, mintha föléd nőne a rengeteg tarkabarka virág és elvenné előled az éltető napfényt. Aztán lenéznek rád, és nem azt mondják, hogy ó hát ha szeretnéd itt van egy kis hely még... hát nem, lenéznek rád és úgy tesznek, mintha észre sem vennének. Mintha teljesen elfogadható lenne, teljesen rendben lenne, hogy van aki számára nem jut napfény. Szomorúnak nem akarták érezni magukat, így együtt sem éreztek, a játék neve: érezd magad minél jobban, legyen körülötted az élet! Jusson neked napfény, legyél csak önző vagy gyarló, hiszen virágként neked alanyi jogon jár a nap: mások figyelme, érdeklődése és rajongása, ne is csinálj semmit, csak érezd jól magadd. Nem kell, hogy jó ember legyél, vagy tisztességes. Neked jusson a jóból, hogy még jobban érezhesd magad.

Gimitrauma, hiába ért véget viszonylagos sikerrel. Még mindig görcsbe rándul a gyomrom ha egy másik nő valamiért több figyelmet kap, jobban érzi magát, harsányabban és felszabadultabban nevet egy sráccal, és elvesz minden figyelmet..rólam. Ilyenkor csak ott vagyok valahol megsemmisülten, észre sem vesznek, kívülről nézem és hallgatom a flörtbe hajló beszélgetésüket, aminek semmi érdemi tartalma nincs, és azon gondolkodom hogy a fenébe megy ez bizonyos lányoknak ennyire egyszerűen, hogy tudnak maguk körül mindig ennyire könnyen ennyire emelkedett hangulatot teremteni, mindegy is ki van körülöttük. Ők ketten az egymásnak adott figyelmet élvezik, az egymásra rákontrázott butaságokat, abszurdum vicceket és mellette a ffi-nő izzást. Esélyed sincs bekapcsolódni, hiszen ez mindkettőnél csak saját magáról szól, arról, hogy egymást tüntették ki figyelemmel, ők vannak ott, ők uralják azt, hogy ott vannak, ők csinálják a műsort, nem tűnik fel nekik a saját tapintatlanságuk -  nekik ez a saját létezésük ünneplése, öröme. A lány sikerrel vonzott, a fiú sikerrel tünteti ki a választott lányt a figyelmével és az érdeklődésével. Olyan természetesen jön, nem fogják zavartatni magukat csak azért, mert van ott más is. És annyira jól pörög és izzik a dolog körülöttük, hogy kell belőle még és még. Kit érdekel, hogy a lánynak férje van. Kit érdekel, hogy elméletben a srácnak a szingli vagy férjezetlen lányok között kéne keresgélni, mint amilyen te is vagy. Belőled nem kell egy pillanat sem, a másikból viszont kell újra és újra, mert bejött és bevált.

Könnyedség, ezt írták valahol. Azok a lányok a kelendőbbek, akikből sugározni tud egyfajta könnyed játékosság. Aha. Szóval akikhez oda lehet menni játszani egyet, élvezni egy kis interakciót. Nincsen semmi görcs, semmi kényszeredettség, semmi bizonyítási vágy, semmi megfeszülés. Csak a figyelemben fürdés meg talán egy kis játékos egymás dobálása fürdőhabbal. Aki mindig kapható egy hasonló kis verbális pancsira.

Akivel lehet egyet könnyedén szórakozni, aki mindig előkapható erre a célra. Akit lehet picit provokálni, olyan aranyos ahogy reagál rá, és észre sem veszi a provokálás jellegét, hogy mire megy ki az egész, egyszerűen szereti ha ilyenekkel rabolják az idejét.

Némely ponton elgondolkozom tényleg azon, hogy nem vagyok-e inkább férfi, mint nő. Hja. Eljutottam erre a szánalmas pontra abból a kérdésből kiindulva, hogy hogyan gyakorolj hatást az emberekre nőként.

Kívülről nézve egyébként egyáltalán nem úgy tűnik, mintha szakmailag tisztelné vagy elismerné a srác a lányt. Inkább ő a büfé, ahova eljár. Vagy ő az, akivel eljár a büfébe.

Hogy tudok ennyire komolyan venni egy ennyire komolytalan témát? Egyszerűen nekem NEHEZEMRE ESIK KOMOLYTALANNAK LENNI.

Annyira izgulok azon, hogy milyennek ítélnek meg mások. Hogy elég okosnak látsszak. Eszembe sem jut az az ambíció, hogy én a büféje legyek másoknak.

De azért voltak pozitív fejlemények. Volt amikor a tisztelve levés/kedveltség tengelyen egyszerűen beszürkültem volna a még több tisztelve levésre törekvéstől. Így azt mondtam magamnak, én nem professzorasszony szeretnék lenni.. ennyi elég volt ebből.. STOP. Ma csak be akarok menni csinosan, és jól érezni magam, nőiesen, lengén - igen, ENNYI NEKEM IS JÁR. Én nem egy erőszakos módszerekkel élő, férfiasan küzdő, hatalmat akaró káka akarok lenni. Én elsősorban egy nőies nő szeretnék lenni. Voltak pozitív fejlemények. Volt, hogy én nevettem harsányan, megfeledkezve mindenről és mindenkiről, mert ezt érdemelte a srác a viccével, eskü. Igen, éreztem benne a törekvést, hogy bedobja magát. Hogy színvonalasabb viccekkel jön, mint amiket én bármikor is ki tudtam volna találni, tehát őszintén lenyűgözött és nevetnem kellett tőle. Én csak annyira vettem részt a beszélgetésben, amennyire minimálisan kell. Egy kis puffereléssel, néhány minimum energiabefektetésű irányított kérdéssel, pár saját kommenttel. Mondhatnám azt a hasonlatot is, hogy mint amikor szex közben alapvetően a férfi dolgozik, te csak egy olyan 10%-ot teszel hozzá. 

És ez jól esik ez a bizalom amit megszavazott neked. Hogy képes leszel azt a 10% puffert nyújtani, azzal, hogy nevetsz rajta, érted a viccet, kiegészíted. Jól esik, hogy nem neked kell jobban megerőltetned magad a jobb hangulatért, ezt igazándiból tálcán kínáljátok egymásnak, mert tudjátok, hogy a másik enni fog belőle. Mind a ketten tesztek majd bele egy kis energiát és erőfeszítést, hogy folyékony legyen/vicces legyen/

Lehet, hogy az a baj, hogy túl színvonaltalan lenne nekem a legtöbb tálca, amit nyújtanának. Vagy ettől tartanak. Vagy nem ettem belőle eddig sem, egyszerűen nem tudtunk egymással mit kezdeni.

Hogy mit csináltam másképp ezen a szent napon, ami más volt, mint a többi? Amikor nem egy újabb szürke hétköznapot éltem túl, hanem szó szerint ragyogtam, és harsányan röhögtem? Tudjátok mi a különbség egy átlagos kacaj/nevetés és a harsány röhögés között? Az utóbbit észrevetlenül is túltolod kicsit, szinte annyira átéled, mint egy *hüvelyi* orgazmust (ezért eléggé irritáló kìvülről hallgatni).

Elégedetten mentem be aznap reggel. Az volt az előzetes élményem, hogy boldog és kiteljesedett vagyok, beteljesedett szerelmes, tényleg, csak úgy sugárzott rólam az, hogy mennyire ott vagyok, ahol lenni akartam/akarok [az életben is, és helyileg is]. SZERENCSÉSnek és BOLDOGnak éreztem magam, tényleg, mint aki ABBAN az állapotban van.

Abban, ahol érdemes élned, mert szeretnek, megértenek, elmondhattad ami bánt, és nem néztek érte hülyének, tehát szó mi szó CsODÁLAtOSnak tűnt maga az élet. Hude szerelmes voltam akkor nagyon. Örültem annak a napnak és annak a reggelnek.

Bizonyos, hogy azért ez sugárzott is rólam.