És akkor most úgy tűnik, felég minden körülöttem ..

Megvettük a lakást. Amit annyira akartam. Amitől annyira féltem, nehogy lemaradjak róla. Amit annyira bántam volna, ha nem lehet az enyém.

Közben meg ki akartam deríteni az igazságot D.ról... Nem akartam hozzá kötni ezt a vágyat a lakásvásárlassal.. próbáltam azt hazudni magamnak és elhitetni magammal, hogy nem is remélek én vele egy közös jövőt.. ez tőle független, ez csak egy lépés, ami jót tesz majd az életemmel, mert végre megléphetem. Ha D. szeret és a része akar majd lenni ennek az életnek, akkor majd leküzdi az ezzel járó akadályokat. Ha nem, nem. Ez egy tőle független projekt, ami értem van. Találhatok majd mást is, nem kell többé ragaszkodnom hozzá. Meglesz végre az egzisztenciális biztonságom és önállóságom..

Szépen hangzott, igen. Most itt a lakás. Enyém. Még nincs kész. Alig vártam, hogy hívjak oda barátokat. Hogy berendezhessem, beköltözhessek, hogy az új élet elkezdődjön, annyira motivált voltam.

És akkor sorra jöttek a pofonok ismét.. Szép és jó ez mind, de lassan 1 olyan ember sincs, aki őszintén örülne nekem. Akit tényleg odahívhatnék. Nem tudom kivel osszam meg az örömömet és a bánatomat ezzel a lakással kapcsolatban... nem akarom, hogy ez egy magányos harc legyen :(

Sok minden nincs még kész benne. Annyira kellene, annyira örülnék egy férfinak, akinek mélyebb a hangja, jobban ért ezekhez a műszaki dolgokhoz, és hajlandó áldozni az idejéből és az energiájából arra, hogy segítsen nekem ...

Jol hangzott, hogy akkor ez az enyém és megvan az egisztenciális biztonság. Jól hangzott, de rögtön az elején megbicsaklottam, fennakadtam a problémákon. És arra jutottam, hogy nem nőnek való ez. Nem nőnek való ezzel egyedül bajlódni. És amit annyi izgatottsággal és örömmel vártam, abból hirtelen egy mélységes mély fájdalom lett. Hol a férfi mellőlem? Aki teszi a dolgát, megoldja amit én nem tudok. Átveszi tőlem, hadd ne bajlódjak, hadd ne ártson a szépségemnek .. hadd foglalkozhassak csak a lakberendezéssel, a színekkel és a harmónia megteremtésével ....

Ennyi pénzt költöttünk erre az álomra, és nincsen mellettem A férfi, aki MOST kellene, nem akkor, amikor már lakható és berendezett a lakáska...

Aztán ráadásul a Dó. is felszívódott. Elég volt egyszer elveszíteni az optimizmusomat és előállni egy félig vicces-félig abszurd -ironikus félig-komoly ötlettel, mintha ettől betelt volna nála a pohár, úgyhogy közölte nagy vigyorogva, hogy akko ő most elbúcsúzna tőlem, mert ez számára már nem építő, ezt ő vállalja! + vmi ezoterikus bullshit szöveggel jött, hogy sok sikert további utamon, kívánja h megtaláljam azokat az embereket, akikkel együtt tudok majd haladni rajta, ő nem ilyen, ez van, tehát kedvesen és szelíden menjek a picsába, ne rontsam az energiáit, ő már túl spirituális és emlkedett ehhez.

Aztán ezt elmeséltem Marconak, most ő sem válaszol... am randizott is elvileg vmi csajjal, biztos most tök bele is van zúgva, aztán lehet h ő is koptatni fog .... Anna is randizik ma vmi sraccal, lehet h ebbol lesz vmi komolyabb uh lehet h o is el fog tunni ...

Milyen jol hangzik mindig, amikor uj eletet akarok kezdeni! Milyen jol hangzik, amikor egy bnod aki vegre megint szingli lett most majd bizt jobban raer es mehettek majd egyutt ide-oda vegre, lesz eselyed is ismerkedni, megismerni vki mast, vki ujat .. mintha nem akarná az életke vagy sorsocska, hogy túllépjek én ezen a D.n. Milyen nagy elánnal indult pedig ismét az újéletetkellkezdenem törekvés, és hol találom magam? Hát csak ott, hogy örülhetek, ha a D.t legalább még nem veszítettem el örökre... örülhetek, ha legalább valami minimum törődést ki tudok sajtolni belőle, és legalább ő, ellentétben másokkal, nem fog egészen egyszerűen csak felszívódni, ha azt gondolja sértem az énhatárait, nem tetszik neki a világnézetem, vagy akármicsoda. Nem, D. legalább mindig válaszol.

Érdekes pedig egyetlen pillanatra valami mélységesen tisztító és szinte "fertőtlenítő" gondolat járt át, hogy mit bánkódjak és a Dó.n, Marcon, Annán, vagy akár a D.n, bármelyiken egyáltalán? Mintha valami biztonsági tartalékok lettek volna nekem, vagy én álltam volna mindig is így hozzájuk. Körözött mindig a fejem fölött egy gondolat, hogy mikor mondok olyat, amitől el fogom veszíteni őket? Nem gonosz dolog tőlem tartogatni őket? PL Marcot ... kihasználni a friendzone-t, lebeszelni ot mas csajokrol ... csak hogy zs verziom maradhasson, ha minden kotel szakadna? De ugyanakkor meg ugye nem is akarnék, nem is akartam tőle soha semmit?

Miért lennék most kiakadva, ha olyan emberek sétálnak el, akiknek nem is igazán értékeltem a társaságát, olyan volt ez hirtelen mint valami fertőtlenítő bomba, mindegy, hogy mi mennyire fájdalmas az életben, néha szükségszerű, és nem tehetsz semmit ellene. Próbálkozhatsz védekezni ellene és próbálhatod magad a biztonsági zónádban tartani, de ha kilöknek onnan, akk sincs vége a világnak! Nem történik majd semmi más, csak kénytelen leszel magadban belül megtalálni az erőt, és gondolatban elküldeni mindenkit a picsába. Bármennyire is tiltakoztál korábban, kerülgetted a változást, maradtál volna a kényelmes komfortodban. Nem mondom, hogy kellemes ez az érzés... a fertőtlenítő is csíp ... de a cél, és a cél az nem szem elől téveszthető.. egészséges akarsz lenni, intakt akarsz lenni, társad akarsz, aki marad, boldog akarsz lenni, a legjobb akarsz lenni, aki lehetsz, ne féljél a változásoktól már annyira ... ne ragaszkodj már annyira a ragaszkodás eszméjéhez.... ha nincs más út, csak ez, akkor ez van. Úgyis fel tudsz állni, úgyis össze tudod szedni az erődet. A harmóniádat is. Csak fáj, hogy bizonyos korábbi biztos részei nincsenek már ott .. de ugyanakkor vissza is kapsz valamit, vissza is kaptál valamit. Nem vársz már tovább a félszeg és fake barátoktól több támogatást, elfogadást, megértést, támogatást. 

Mindent újra lehet kezdeni. Lehetsz most te a kezdeményező fél. Kiválaszthatod most te, hogy kit akarsz a barátodnak tudni, és kit nem.

Everybody's changing and I don't feel the same...

Remélem ez az utolsó ilyen korszak az életemben. Ijesztőbb ez, mint amennyire üdítő. De valahogyan túl leszek rajta. Valami valahogyan mindig lesz.. Egészen addig vagy csak nyomorult és dagonyázol a nyomorúságodban, amíg annyira padlóra nem kerülsz, hogy nem marad már más választásod, csak felállni onnan.

Nem kell másokat megmenteni. Mindenkinek joga van a saját hülyeségeihez, ha a hülyesége idegesít engem, nem kell kioktatni, nem kell felnyitni a szemét a naivitására, nem kell kezdeni vele semmit. Hiába a jó szándékom, neki ez csak energiavámpírkodás, vagy bántás, vagy erőszak. Hagyni kell, hadd csinálja a faszságait úgy ahogyan ő akarja, mert a hülyeséghez való joga megvan. Nekem meg nem kötelességem törődni vele. Lehet, hogy tényleg az a megoldás, hogy ahelyett, hogy várnád, hogy jobb belátásra bírsz valakit, egyszerűen lemondasz róla. Úgyis öngólt rúgsz, amikor próbálnád megváltoztatni. Egyszerűen hagyni kell, hadd csinálja úgy a dolgokat, ahogy szerinte jók. Nem kell, hogy egyetértsen veled, alátámassza, amit te gondolsz, nem kell meggyőznöd őt. Egyszerűen sóhajts egyet, hogy "ez hülye". Úgyis csak visszatartott volna attól, aki lehetnék. Azoktól az emberektől, akikkel lehetnék.

Sose jön el a világ vége. Talán nem kell ennyire félteni magunkat. Számomra a hűség, becsületesség, barátság... szerelem... olyan fogalmak, amik mélyebbek és fontosabbak, mint hogy spirituálisan tölt-e engem egy ember, vagy nem .. nagyon ragaszkodó tudok lenni... bár kérdés tényleg, hogy az eszményhez ragaszkodom és az eszményt szeretem, vagy az embert magát. N.S. azt mondta, az egyes embereket szeressük magunk körül, akiket Isten az utunkba sodort .. számukra legyünk áldás, és figyeljünk nagyon oda arra, mit szól a szánk ...

Ha szeretet nincs bennem ....

Hát, én azt gondolom, hogy amit Dó. most leművelt, az elfogadhatatlan, béna és teljesen ellentétes I. akaratával... De nem fogok haragot tartani. Hogy őszinte legyek, már egyáltalán nem szimpatikus nekem az o gondolkodasmodja, és ahogy foggal-korommel ragaszkodik hozza és pattintja azokat az embereket, akik nem jarulnak hozza a pszichozisahoz, hanem feszegetik a realitasokat, amik sokszor ugyebar nem annyira kellemesek, mint az az alomvilag amiben o HISZ. Sose tamadtam direkt, csak probaltam feszegetni, h atjut e hozza a valosag, sose gondolnam h attol meg h vmirol nem u.azt gondoljuk, ne tudnank folytatni egy baratsagot ott, ahol abbahagytuk. Elkepesztoen hulye dolog volt ez tole szerintem. FIgyelmeztetes nelkul, arra se hagyva esélyt, h valaszoljak valamit is. Kiben nem volt akkor szeretet?

De, legalább tényleg nem kell megmentenem, nem kell torodnom vele. Hadd sullyedjen az elete oda amerre akar. Se o nem akar itt lenni nekem, se azt nem akarja h en ott legyek neki. Hadd hazudja azt maganak, hogy ez mennyire egy intenziv idoszak, sok kihivassal. Ahelyett, hogy eszrevenne, hogy ez egy SZAR idoszak, ahol sok HÜLYE döntést hoz éppen.

Én mar eskü hülyét kapok az ilyen naiv és ezo-hívő lányoktól. Azt kivanom neha, hogy essenek ugyanugy pofara, ahogyan en, es annyiszor ahanyszor en ... ha szerintuk egy szakitas tanulas, akkor tanuljak meg ugyanazt amit en: ez az összevissza kavaraszas, nagy ő keresés, jobbra-balra dugás SENKINEK NEM TESZ JOT. Nagy o nem letezik, amit te erzel legkevesbe sem valoszinu, hogy viszonzott is, amit szeretnél és ahogyan a legkevésbé sem valoszinu h pont ugy meg is valosul. Nehany kiveteles esetben jonnek ossze a dolgok, ha megvan minden anyagi lehetoseg hozza. Nem jon csak ugy az egbol, az angyaloktol, semmi nincs ingyen, mindenert fizetsz, ha massal nem, az idoddel es a szabadsagoddal... ebben a vilagban legyetek ennyire baszott naiv idiota picsak. Ha fejre álltok már ne is haragudjatok, de meg is érdemlitek ... én figyelmeztettelek titeket ...

Lehet, hogy nem fogok semmi mást tenni, csak vallásos lenni. Nekem nem tetszik ez a világ. Én nem kívántam magamnak ilyen felesleges szívfájdalmakat. Én nem hiszek abban, hogy a fájdalom a növekedéshez kell, és hogy az emberek cserélgetésével csak jobbak leszunk es csak jobbak jonnek. Nem hiszek abban, hogy ha rendes emberbol ilyen gecivé változol, aki az elégedetlenségei miatt kidobálja az embereket, akiknek korábban gondosan nyaldosta a seggét, akkor az a személyes fejlődés jele. Nem hiszek abban, hogy magadat kell a középpontba állítanod, elvárnod mindent és félredobálni másokat, ha nem kapod meg tőlük, ami ugye jár neked. Nem hiszek semmilyen ezoterikus baromsagban.

Tudjátok mit szeretnék? Szeretetben létezni. Jó embereket magam köré, akik intelligensen különbséget tudnak tenni a mainstream bullshit és a reális gondolatok között. Szerető, kitartó férjet, gyereket, családot, ahol egy normális értékrendet tudunk közvetíteni, normális értékrendre tudunk nevelni, hogy a gyerekünk egy kedves, alkalmazkodó, normális emberré váljon. Hogy rajtunk már ne múljon. Mi ne még egy sérült seggfejet hozzunk a világra. Hanem egy szeretni képes értékes, magabiztos embert .. Olyan környezetet szeretnék magam köré, ahol senki nem cserélget senkit és magyarázza ezt ilyen rózsaszín ködfelhővel, hogy másokat megbántani, meg kapcsolatokat megszakítani az a személyes növekedésért van. Az a szegénységi bizonyítványod. Nekem meg ez a véleményem.

Egy melegszívű, normális és vonzó férfit szeretnék, aki tisztelettel létezik a világban és nem hagyja magát befolyásolni a random bullshitek által, amik röpködnek körülöttünk a világban, Haza szeretnék érkezni valaki mellé .. és hiszem, hogy most már megérdemlem... Semmi sem lehet annyira fontos, mint a szeretetben létezés. A szakítás, elfordulás, koptatás, közöny, az szerintem a szeretet ellentéte ... a másik ürességéről és elveszettségéről árulkodik... hála Istennek, hogy legalább nem kell megmentenem... elég reménytelennek tűnik. Azért nem kívánok neki rosszat. Hitelesebb forrásokat kívánok neki... de csak így távolról, nehogy megsértődjön, hogy megsértem a hülyeségeihez való jogát.

Istenem, de szeretnék valakit, aki nem agymosott. És ezt most teljesen komolyan mondom. De szeretnék valakit, aki nem csak elveszetten bolyong a modern társadalmi útvesztőben, és fogalma sincs, hogy mekkora egy átverés ez.

Olyat akarok, aki engem akar, és ugyanazt akarja, amit én akarok.. érdekes, nem? A ffiak egészen konkrétan tudják, hogy szőkét akarnak, ilyen meg olyan mellekkel, hótszerelmesek akarnak lenni, csinos pofit és szexi testet akarnak, olyan kacajt, ami megfogja őket... aztán ha kiderül, hogy boszik ezek is, gyorsan balra el, hogy mégsem ezt akarták jajjajjjajj.

Nekem igazán nincs ennyi elvárásom. Mikor írok én olyan listákat, hogy hú kockás has, barna haj, barna szem, vastag szemöldök, ekkora farokméret és akkora farokméret, aztán ha jöb valami szőke gyerek, azt gyorsan likvidálom is, mert nem stimmelt a hajszíne. Érdekes, nem? Beérem mindössze annyival, hogy engem akarjon és ugyanazokat a dolgokat akarjuk.

"Egy melegszívű, normális és vonzó férfit szeretnék, aki tisztelettel létezik a világban és nem hagyja magát befolyásolni a random bullshitek által, amik röpködnek körülöttünk a világban. Istenem, de szeretnék valakit, aki nem agymosott. És ezt most teljesen komolyan mondom. De szeretnék valakit, aki nem csak elveszetten bolyong a modern társadalmi útvesztőben, és fogalma sincs, hogy mekkora egy átverés ez."