Első élményeim TUDATOS NŐKÉNT.

El kell mondjam, elsőre kicsit zavart voltam.

Túlzottan csinosan nem sikerült kinéznem, kialudnom sem sikerült magam, de olyan közepesen okés állapotba hoztam magam.

Ennek teljes tudatában voltam, nem erőlködtem semmivel. Ültem a taxiban, és semmi mással nem foglalkoztam, csak KINÉZTEM VALAHOGY. :D

A taxis egy idősebb, kissé nagyothalló bácsi volt, hát erőlködjek most vele, hogy próbáljam őt megismerni, hogy rászánjam magam, hogy lelkesedni tudjak érte? Idős bácsika volt, elhízott, és nagyothalló. Csak ránéz az ember, és semmi, de semmi kedve őt megismerni. Hát erőlkedjek-e ezzel? Áh, annyiban hagytam, inkább csak ültem egy szép pozícióban, és őriztem a jókedvemet.

Amikor kiszálltam, azért nagy mosollyal és nagyon kedvesen további jó munkát kívántam neki. Volt egy sejtésem, hogy igen, ezzel jobbá tettem a napját. Nagyon megköszönte és olyan fura fejjel visszamosolygott.

Majd utána mentem ügyeket intézni, szintúgy igyekeztem nagyon tudatosan KINÉZNI valahogyan. Aztán kezembe adták a papírokat, és el kellett kezdenem koncentrálni. Azért ezek mégiscsak a belépőpapírjaim. Na onnantól fogva nem néztem ki sehogyan, átváltottam férfi üzemmódba. Úgymond. De amikor felpillantottam, amikor beszéltem az ügyintézőkkel, akkor kihúzott háttal és őszinte szimpátiával, kedvesen NYILVÁNULTAM MEG.

Ezek voltak a legelső élmények, igazándiból nem mondanám, hogy engem sokkal boldogabbá, teljesebbé, vagy akármilyenebbé tettek volna. Eleve fáradt voltam, mert  nem aludtam ki magam rendesen, de ez is hamar lefárasztott. Arra jutottam, hogy KINÉZNI VALAHOGYAN az fárasztó. Mindig ezt figyelni. Mindig erre reflektálni. És ráadásul még egy szar embernek is éreztem magam, mert mire jó ez az egész? Nem pont leszarom én azt a szegény taxist? Én csak kedves voltam vele, és na what, mit örömködjek azon, hogy egy öreg ember szimpatikusnak tart-e engem vagy sem? Hazamegy majd, remélhetőleg van egy felesége, vagy valaki, aki hazavárja, aki szereti és törődik vele, ki akarnék én azzal a valakivel cseszni, de tényleg?

A második élményeim már pozitívabb színezetűek voltak. Nagyon figyeltem magamra, a többiekre, német órán, minden apró visszajelzésre, figyeltem, hogy mások mit akarhatnak tőlem, én hogyan reagálok rájuk, és mindvégig megmaradtam abban a tudatomban, hogy én így vagyok jó, és ÍGY IS NÉZEK KI, és ÍGY IS VISELKEDEM. Tulajdonképpen a szünet volt a legjobb alkalom a KINÉZÉSRE. Az interakciók meg csak úgy jöttek maguktól, kaptam kávét,láttam, hogy a srác, akinek tetszem, nagyon próbál tényleg a kedvemben járni, de mintha nem is tudatosan tenné, mintha én szabályoznám a viselkedését ilyenre. Mintha ez lenne a VELE SZEMBEN ÁLLÍTOTT MINIMUMOM, amit Ő MEG SE KÉRDŐJELEZNE, hiszen LÁTJA, hogy én JÓ vagyok.

A lány, aki legelsőre jaj nagyon kis szimpi volt nekem és gondolkodtam is azon, hogy talán el kellene őt hívni Marco-hoz, hogy összeismerkedjenek meg milyen kis aranyos, és jaj nagyon tudott kérdéseket feltenni, és mindig szélesen mosolygott mindenkire - megint betalált engem, és TELJESEN MÁSHOGY REAGÁLTAM. Elkezdett kérdésekkel bombázni, és miközben válaszoltam, már elkezdett beszélni valaki mással. Aztán akkor rájöttem, hogy mi a fenének is adok én itt elő neki egy showműsort, amikor egy trükköstükröző? Nem érdekelte a válaszom, csak eladta magát nekem. És nem érdekelt, és nem töltött engem, és nem esett jól, hogy jajdejó, hogy beszélek vele. MAGAMRA viszont sokkal tudatosabb voltam. Rájöttem mit szeretne, Magyarországra utazni, így hát átvettem az irányítást és mondtam széles vigyorral, hogy majd ha jön én megmutatom neki a dolgokat. És visszavigyor.

A srác, akinek tetszettem - mondhatjuk, hogy kihasználtam azzal, hogy elvettem a kávét tőle. De igazádiból én most úgy éreztem, hogy sokkal korrektebb tudok lenni. Méghozzá azzal, hogy odafigyeltem sokkal jobban magamra. Egy héttel ezelőtt, amikor még nem voltam TUDATOSNŐ, akkor NEM ÉRTETTEM, miért NEM ÉRTI, hogy én csakkedvesvoltam, barátkozós, szimpi volt nekem, miért nem érti, hogy nem akarnék többet, ... egy héttel ezelőtt még hagytam az irányítást kicsúszni, hagytam az ő kezébe tenni, néha, és csak úgy cukiskodtam, mint akinek így kell megfelelnie másoknak, hogy ne akarjon tőlem semmit még direkt rondán is néztem ki, amivel hát kb magamnak tettem keresztbe, mert a csini kávézós insta fotó, amit el akartam volna készíttetni vele, az ronda lett.. Tehát igazándiból semmi nem alakult úgy, ahogyan én szerettem volna, de egyre mélyebbre csúsztam abban a dologban, hogy ő valami komolyabbat szeretne, én meg csak barátságot.

Rájöttem, egyébként, hogy szexuális vonz ő engem, csak mivel nem láttam a dologban perspektívát, ezért elnyomtam magamban ezt az érzést. Tehát igazándiból mi a francot vártam korábban? Úgy viselkedtem, mint egy kislány, aki frankón szexizett egy számára is vonzó pasi előtt, találkozott vele, csak mindezt EGYÁLTALÁN nem TUDATOSAN, hanem mint egy kis ártatlan kavicska, aki csak barátkozni akart, meg azt, hogy szeressék és elfogadják.

Ha így belegondolok: ég és föld. Sokkal gyakrabban észreveszem már magamon, hogy ki az, aki vonz engem, és ki az, aki nem. Azt is sokkal gyakrabban érzem, hogy magamat vonzónak tartom. Szívesen magamhoz érnék, és nem folytatom, mindenféle korábbi fantáziákat újraélnék szívesen.

De visszakanyarodva: rájöttem, hogy nagyon is jó nyomon vagyok. Attól még, hogy ez egy olyan fegyver, amivel a legtöbb ember visszaél, nekem nem muszáj. De mivel mi nők frankón akkor is látszódunk, amikor ebbe nem gondolunk bele, így aztán sokan TUDATLANUL vagyunk vonzóak mások számára, TUDATLANUL szórakozunk az érzéseikkel, mert még csak az sem tűnik fel nekünk, hogy MI MOZDULUNK, és MÁSOK VELÜNK MOZDULNAK, hanem magunkat keressük másokban, mert MAGUNKAT NEM LÁTJUK - de ez FELMENT MINKET, ha NEM TUDJUK HOGYAN HATUNk - ez FELMENT MINKET AZ ALÓL, AHOGYAN VISELKEDÜNK MÁSOKKAL? Nem. ... Tehát, összességében, én eddig nagyon pozitívan élem meg ezt a dolgot. Az igazi pillanatok úgyis azok, amikor tényleg minden igazi, amit visszatükrözni tudsz. Valóban jól érzed magad, valóban értékeled a másik embert, és ezt képes vagy neki ÖNMAGADON KERESZTÜL KIFEJEZNI. Amikor meg NEM AKARSZ VALAKIT HITEGETNI, akkor ODAFIGYELSZ JOBBAN A VISELKEDÉSEDRE és ÚGY IRÁNYÍTOD AZ ESEMÉNYEKET, HOGY NE LEGYEN OKA REMÉNYKEDNI. Ha csak sodródsz és naivkodsz és cukiskodsz, attól még a veled szemben lévő férfi, akivel "csak barátkoznál" frankón jó nőnek tart és ha tehetné, megdugna jó alaposan. És ha odafigyeltél volna jobban, akkor észrevetted volna korábban is. Ha még jobban odafigyelsz, talán te is vonzónak tartod őt, nem "csak" szimpatikusnak.

Ott kezdődik a TUDATOSSÁGUNK, hogy EZT TUDJUK MAGUNKRÓL. És befejeződhet ott is, hogy akkor ennek megfelelően irányítjuk az eseményeket úgy, ahogy mi szeretnénk, hogy történejenek. És elmehet egészen odáig, hogy teljesen pofátlan dolgokat is elveszünk másoktól és elérünk nálunk. De ki mondta, hogy ettől boldog is leszel? Ki mondta, hogy ezzel bármit és bárkit megszerezhetsz magadnak? Ki mondta, hogy ezzel tied a világ?

Senki. De az életed igenis jobb lehet tudatos nőként. Ha nem tudod mikor vonzol, kit vonzol, mikor hogy nézel ki, mikor kire milyen hatással vagy, akkor mindig csak sodródsz, mindig csak mások akarata érvényesül (nevezzük isteni akaratnak, vagy szimplán: másokének - de ne keverjük össze a kettőt) - ha pedig teljesen tudatában vagy annak, hogy te rendben vagy, jó csaj vagy, akkor így is viselkednek mások veled szemben.

Maradt egy nőci az órán, akinek valamiért nem nyertem el a szimpátiáját. Talán konkurenciát lát bennem, talán valami idegesíti bennem. Vele próbálom meg legközelebb megkedveltetni magam, de igazándiból, nem vagyok benne biztos, hogy sikerülni fog. Mondjuk így is maradt elég másik ember, aki szívesen beszélt velem. Olyannyira nem ríkatott meg, hogy jaj de én vele akartam megkedveltetni magam.

Azért legközelebb újrapróbálom, mert ez mindig így megy. Mindig a kisebb ellenállás felé megyek, mindig oda megyek, ahova kellek, nem oda, ahova szeretnék.

Azért, szó, mi szó, van fejlődés, és van még tovább is, van még bőven hova fejlődni. És ez már azt a kérdést súrolja, hogy meddig tart az egyéni akarat, és honnantól kezdődik az isteni. Izgalmas időszak ez az életemben, csak legyen elég időm megélni.

Tudom, amikor eltemetnek a teendők és a megfelelés és a harc a túlélésért, akkor nem is nőként működök. Nekem egy FÉRFI kell, akivel TERVEZHETEK. Aki leveszi rólam egy kicsit a terheket. Nekem ez a N1 legfontosabb dolgom, nem az, hogy kurvanagy karrierem legyen, amit nem is szeretek, nem is élvezek, csak félelemből és kicsiségből csináljam, mert ez az, amit muszáj. Ezt még le kellett így írnom, mert ez később fontos lesz, nagyon fontos!