Ne hitegesd magad.

Fogadd el, hogy vége. Mindegy, hogy vágyik-e még rád, és vágysz-e még rá. Ezek csak buta vágyak. Valtozekonyak, illékonyak. Pont ugyanolyanok, mint amikor megnyugszik, hogy vagy neki, aztán meg hirtelen máris valaki másra vágyik.

És ez így menne, még az idők végezetéig.

Itt ragadtál ebben a helyzetben, amiből nem szabadulsz. Itt akartál lenni, a közelében, közösen építkezni az életben. És ő nincs sehol. Vagyis ott van, csak számodra nincs ott.

Lenézően, lekicsinylően nevettél rá, hogy hát ő már itt fog ragadni ezen a klinikán és sosem ér el többet, nagyobbat, jobbat az életében. Mindig csak oda fog baszódni, ahova éppen baszódik. Nem volt hajlandó részt venni a nagyobb szabású terveidben. És most itt ragadtál vele te is, nagyon úgy tűnik. Csak még ráadásul nélküle.

Valami makacs ragaszkodásod van. Hogy csak azért se üldözhet el ő téged. Csak azért se vagy hajlandó másik országba, másik munkahelyre menekülni, szerencsét próbálva, csak magadra számítva, hogy 0-ról építkezhessél, gyökértelenül. Márpedig ő ahogy máskor sem, most sem áll melletted az élet fontos kérdéseiben. Csak hagyja, hogy magadban őrlődj, tele kétségekkel és bizonytalansággal. Nem kérdezi: szivem, hogy állsz a dolgaiddal? Mi lesz most, hogy lesz? Kivonja ilyenkor magát a forgalomból, hátralép egyet, hogy aztán mindig úgyis az ő javára döntsek az életemről, ezzel adva esélyt arra, hogy együtt lehessünk, csak még egy kicsit.

Most úgy vagyok, hogy fogalmam sincs, hogy mi lesz. Nem így kéne lennie. Nem tudom már mi a célom. Mi értelme a teljes munkaidőért küzdenem, ha ő nem lesz? És ugyan mekkora az esély arra, hogy szeptemberig befejezzem a cikke(i)met? És mégis miért sietek annyira feláldozni a szabadságomat? Hogy a munka bekeretezze az időmet és a mindennapjaimat? Ne legyen annyi időm gondolkodni?

Nem tudom, de ezt vágyom, erre vágyom, és tudom, hogy danival úgyis együtt leszünk megint. Kevesebb időm lesz gondolkodni, és kihasználunk majd minden időt, hogy együtt lehessünk.

Na aha, és akkor? Úgy teljen a 30-as éveim eleje, hogy az ő hulláját látogatom nap mint nap a munkehelyemen, vagy ami még rosszabb, mellette, bízva és remélve, hogy egy nap feleségül vesz, és születnek gyerekeink?

Én vagyok vegzetesen és végletesen a szituáció rabja. Nem ő. De valahol ő is. Ő a klinika rabja, és éltető ereje a valaki tökéletes szerelem valahol. Csak nem bennem.

Ó édes faszom Istenem. Fejbe kólint ismét a realitás. Én ezt nem értem, regen nem keritettek ekkora feneket a dolgoknak. Befejezted az egyetemet, kezdodik a munka, osszehasodtok, jonnek a gyerekek, és eltelik az élet. Munkában, bekességben, vagy viharokkal, de sínen vagytok. Ketten együtt, szövetségben. Mégis mit tehetnél, amikor vegig csak abban bíztál, hogy ahogy telik az idő, úgy fog rájönni, hogy melletted a helye?

Ahogy telt az idő, úgy nem haladt semerre. Nem tanult meg autót vezetni. Nem tanult meg németül. Csak a munka és a szgép. Felháborítóan semmire nem jó számodra. Bíztál még a szerelem erejében. Meg Istenben. Meg minden égi tüneményben.

Nem fog ez menni.

Nem lesz ez így jó.

Pontosan tudod, hogy egyedül mennyire nem mentek a dolgok sosem. Pontosan tudod, hogy vele viszont az egész csak egy veszett fejsze.

És az eleted is az. Az is annak tűnik.

Lediplomáztál, csinos drno lettél, phd-zni kezdtel, utaztál, veszítetted el az embereket magad korul, a szuleidet, de maradtal, hogy csinalj valami hasznosat, csinald, amit mindenki mas is... aztan upsz teherbe estel, elvetettétek... és aztan szegyen gyalazat, de honapok kitarto felejtesi probalkozasai utan visszamentel hozza. Visszagravitalt az ereje es a te gyengeseged. A magany. A tehetetlen egyedullet. 

Lehet h daninal az a veszkorong kong, hogy ha velem marad, nem lesz neki tobbe szamara senki mas. Nekem viszont az a vészkorong kong, hogy ha nem azzal epitem az eletem, akivel befejeztem az egyetemet, akkor kész, vege. Le is mondhatok. Le is huzhatom a rolot. Gyakorlatilag azonnal szetszeledtek a barati tarsasagok korulottem. Gyakorlatilag mintha engem a sors nyomasa kenyszeritene, en meg ezt kenyszeritenem danira. Ezert sem erdekelt, hogy szeret-e. Jo vagy-e nekem, bizom-e benned, szamithatok-e rad. De mar gyakorlatilag egyik sem allja meg a helyet. Lehet, h ez csak ego.

Lehet, hogy talalhatok valakit, akivel minden egyszerubb lenne.

 De nem, Danit nem lenne szabad elvesztenem.

Őrület, nemtom mit higgyek, kinek higgyek.. magamnak se...

Ez nem egyszerű se veled se nelkuled szexkapcsolat. Ez két orvosis kálváriája... vele erősebb vagyok, mint nélküle, és ezt pontosan tudom. Rá alapoztam, egy csomó mindent...

Igazából nincs valasztásom. Olyan, mintha Isten rendelt volna minket egymás mellé. Az a két választásom van, hogy vagy vele együtt csinálom, vagy sehogyan se. Vagy vele építem az eletem, vagy elvesztem. Jarhatok be egy munkahelyre, ami mar nem motival, ra emlekeztet, meghal vele egyutt minden ambiciom, lelkesedesem es remenyem...neha ujbol es ujbol elkap, hogy ez csak jatek es amig o az enyem, addig en allok nyeresre, mert eszre se veszi es rmenytelenul egymasei vagyunk. Jatszadozom szorakozom, de nem hagyja, hogy komolyabba valjon. Mindig a pofamba tolja, hogy NONO. Nincs osszekoltozes es tervezgetes. O maradna csak a szgepes jatekanal, sote memenel csocsozasnal koncerteknel amig csak vannak ilyen lehetosegei. Persze neki is fogynak. Kt lassabban eri utol, mint engem. O maradna a heti-kethetenti szexelesnel, de kozben nyomul a tinderen, csak eppen ott sem er celt. De a szarnyalasunk mindig feledteti a zurzavart amiben vagyok. Mar lassan semmi tartasom se meltosagom az egesz helyzetben, hogyha mindig hozzá futok, mert ő kell a túlélésemhez.

Erősebbnek, sokkal erősebbnek kéne lennem. És nem megy. Újból hitegetem magam. Ahelyett, hogy a két lábammal állnék a földön.

Én már ezt az egészet nem tudom, fogalmam sincs, talán tényleg túl sok időm volt gondolkodni. Rá kellene bíznom magam az életre, nem elásni magam... de szeretném, ha tudnám, Istennek mi célja velem .... és velünk.. hogy lett megírva a sorsunk .... mi ketten olyan, mintha csak paródia lennénk. Valami rosszul elsült tréfa...

De akkor miért nem jön az igazi? Miért botlom folyton nős férfiakba, komoly kapcsolatban élőkbe, csupa olyan emberbe, akiknek sínen az élete valakivel // maradék 30as pasikba, tinderen, instán, akikhez semmi közöm nem akarom, hogy legyen? Meg kéne tartani a Danit. De Daninak valtoznia kellene. Felnőttebbnek kéne lennie. És lefogadom, hogy fogalma sincs, még mindig. Fel se fogja. Hogy nem táncikálhatna ki ha a helyzet nehéz. Nem táncikálhatna vissza, ha ismét könnyebb..

Istenem, kérlek, nagyon kérlek .... mutasd meg az utat... mert én nagyon nem látom már.