Jó lehettél volna

De csak időpazarlás voltál te is. És sajnálom, mert nagy reményekkel voltam, de csak a félelmeimet támasztottad alá. Minek is találkozni - hiszen még az lesz a vége, hogy csak őrlődök magamban előtte, őrlődök magamban utána.

Valahogy nagyon nem álltál össze a fejemben. Egyrészről egy visszahúzódóbb, kedves, lovagias, udvarias srác voltál, aki mellett jól éreztem magam. Másrészt jöttél ezzel a belebuzulásoddal, hogy a nőies férfias hogyan mosódik össze és hogy a feminizmus a bűnbak. 

Jól érezted magad, úgy tűnt. Beszélgettünk, kialakítottunk valamit, azt mondtad most már meg fogsz találni. Olyan könnyed érzéssel búcsúztam el, olyan egyszerűnek és jónak tűnt minden. Ferire emlékeztettél. "Olyat keressek, akinek van egy húga" - emlékeztem anya szavaira, és tényleg.. benned meglenne ez a bátyóság amit annyira keresek és annyira hiányolok.

De aztán nem vagy sehol. Miért kísértél el az autóig, miert fizetted ki a vacsit, hogyha aztán nem vagy sehol? Csak azon zakatol az agyam, hogy mit ronthattam el. Sokat káromkodtam? Nem értettem kétség nélkül egyet veled h fúj az a csúnya feminizmus? Dehát ezt nem is tehettem volna.

Miért kell mindig csalódással véget érnie. Miért nem jelzed akkor egyértelműen, hogy te nem érezted annyira jól magad, vagy nem vagy mar kíváncsi? Hova a faszba tűntél? Egész este próbáltalak szórakoztatni. Kötődést kezdtem érezni, talán vonzalmat is. De te úgy tűnik csak mész tovább, válogatsz tovább, valaki kedvesebb és szebb után kutatva, aki kicsit kevésbé egyedi, kevésbé okos, lényeg a lényeg az érzés, amit kelt majd benned.

Látod, kitettem magam a lehetséges csalódásnak bízva abban, hogy nem lesz csalódás. Belevetítettelek máris egy elképzelt jövőbe, mert jónak tűntél. Most aztán mégiscsak egy csalódásnak tettem ki magam. Ezért aztán megérte elmenni végül végre erre a randira. Ezért aztán megérte belepaszírozni ezt a fost az időmbe, hogy aztán reggel a totál bizonytalansággal ébredjek, a feldúlt lelkiállapotot próbáljam visszaegyengetni középre, keressem-kutassam ismét a lelki békémet..

Ld, senki nem kíváncsi a valóságra, arra, hogy te ki vagy és mit gondolsz. Hogy mit tükrözöl vissza róluk, egyedül az számít nekik. Nem tudnak mit kezdeni azzal, ha okosabb vagy, ha véleményed van, ha viccesebb vagy. Ha nem tudja inni a szavaidat, ne is várj tőle semmi jót, mert csak egy bólogató kutyuskát keres a hülyeségeihez. Problémáim lesznek a férfiakkal, mert legtöbbjük egyáltalán nem ér fel hozzám. Es érzi es tudja, hogy kevés.

Ezért aztán szép csöndesen lelép.

A konklúzióm, hogy nincs mit sajnálni ezen. Legalább végre kiderült, hogy ez is csak egy idióta. Hiába a jómodor, ha hülye és béna a fiú mint a seggem.