Az a ritka érzés, amikor mindenkit gyűlölsz, mindenki irritál, és ez az érzés egyre csak nő.

Igen, nézegetek embereket a facebook-on. Ismerősök ismerőseit, exeim egyéb ex barátnőit (micsoda káröröm is az, amikor nekik se megy jól! Igazságosnak hat az élet), lányokat, akik valaha a barátnőim voltak aztán hátat fodítottak teljesen váratlanul vagy szépen lassan... Ismerősök ismerősei, akikben SEMMI SZÉP, SEMMI KIEMELKEDŐ, SEMMI EXTRA nincs, mégis boldogulnak az életben, jobban, mmint én. Mégis meg vannak hívva esküvőkre, mégis megkérte az ő kezüket is valaki, mégis vannak barátaik... és ahogy így végignézek ezen az egészen, semmi mást nem érzek, csak elképesztő felháborodást és haragot....

Korábban magamat hibáztattam - biztos van valami oka ennek, biztos nem vagyok eléggé szerethető, biztos van valami baj velem... És csak vállat vontam, mint akire vár majd még úgyis valami még jobb is! Mint aki így belül egyet is ért azzal, hogy vereséget szenvedjen, hogy elmenjenek mellette a dolgok és az emberek...

De most csak ez a düh van bennem. Az a csaj UGYAN MIÉRT LENNE JOBB? Se nem szép! Se nem kedves! Beképzelt, csicskáztató bandzsa lány, aki nagyon eredetinek képzeli magát, pedig csak egy erőszakos önző picsa. Miért lenne jobb barátnő, kedves barátnőm aki letiltottál? Csak mert ő nem szólalt fel az ellen, hogy fatherfucker lettél? Mert őt nem érinti mind a két oldal, ezért ő megteheti, hogy szemet huny afelett, hogy kinek mennyi fájdalomba került a "boldogságod"? Hülye picsák. És... most már feleség is lett! Hurááá! Huszonnemtomhány éves koráig nem volt kb egy pasija sem, aztán hirtelen beköszöntött a boldogság. Juhjj. Na jó, akkor ezt vegyük át újra. Se nem szebb. Se nem jobb. Akkor mégis mi a szart csinált jobban? Hogy lehet, hogy az első csávó, aki leállt vele feleségül is vette? Fogalmam sincs, tényleg. De el tudom képzelni mi lehetett a háttérben. Addig szorongatta a tökeit, míg ez nem lett. Biztos van egy jó anyagi hátterük (gyakorlatilag a világot beutazták már...). 

És akkor ilyeneken pattogunk, hogy asszertív kommunikáció, mindenki egyenlő...? Mindenki egyenlően fontos? Egyenlőség, testvériség, szabadság, mások tiszteletben tartása, olyan megoldás keresése, ami mindkét fél számára kielégítő ....? MI EZ A BULLSHIT? UGYAN HOL VAN ILYEN? Az emberek kibaszott erőszakosak és csak így érhetnek el valamit (sikert, munkában vagy magánéletben). Ugyan melyik nő áll le foglalkozni azzal, hogy a férfinek volt e már elég numerája? Jajj, nem korlátozza őt a szexuális szabaságában, ha megházasodnak? Ugyan melyik nőt veszik el feleségül, aki leáll ilyenekkel foglalkozni, ahelyett, hogy ő diktálná, hogy NEKI MI KELL? Fu de nagyon tényleg nagyon dühös vagyok. Úgy érzem ez a kérdés csak azon múlik, hogy az ember az asztalra tud-e csapni és azt mondani, hogy MOST MÁR MEGÉRDEMLEM ÉN IS, hogy valaki szeressen/ valaki az életemben akarjon lenni/ valaki/valami legyen!! És ennyi! Ezen múlik! 

Nem kell jófejnek lenni és leállni azokkal az emberekkel, akikkel nem halad semmi semerre, csak vigasztaljuk egymást a nagy semerre haladásban. Egyszerűen nem kell, mert nem érdemes, mert az élet erőszakos!! Csak akkor boldogulhatsz, ha az asztalra csapsz hogy de basszátok meg én márpedig most már megmutatom, hogy mennyit is érek!

Jah, kezdem azt gondolni, hogy csakis kibaszottul ezen múlik. Hogy kikérem-e magamnak, hogy velem ugyan ilyet nem lehet!!! Vagy nem kérem ki magamnak, és akkor még el lehet tengődni egy ideig a langyos mocsárban, hagyni, hogy mások keresztülgázoljanak a saját érdekeik szerint, hagyni, hogy mások jöjjenek barátkozni, aztán menjenek ha már nincs érdekeltségük, lehet hagyni, hogy ffiak jöjjenek és menjenek... lehet hagyni, hogy a szüleid basszanak ki veled, lehet hagyni, hogy a munkatársaid basszanak ki veled... mindent lehet hagyni, és lehet örökké várni, hogy majd egyszer jobbra fordulnak a dolgok!

De lehetséges, hogy mégsem igazságos az élet. Mégsem a jó emberek érdemlik a jót. Mégsem a karma dolgozik a háttérben... mégsem a türelem hozza a rózsát ... Mégsem az imádság hozza el a csodákat ... Mégsem a békés, nyugalmas építkezés hozza el a hosszútávú eredményeket az életben... 

Hanem az ÖNZŐSÉG. Ha végre felnyílik a szemed arra, hogy az emberek milyen erőszakosak (akár kedvesen, asszertíven mondják, akár nem...). Hogy a "párosodási verseny" mennyire egy gátlástalan és igazságtalan terep, ahol neked sincs más dolgod mint gátlástalanul és igazságtalanul nyomatni magad, megkedveltetni magad, kicsinosítani magad, saját udvarhölgyeket szerezned magad köré, magad köré építeni az univerzumot, ami aztán begravitál egy hímet is, aki elképesztően odáig van érted. Nincs sok értelme jónak lenni. Fairnek lenni... Türelmesnek lenni, várni ... Kerülni a konfliktusokat... nem merni azt mondani az egyik barátnődnek, hogy FIGYELJ - Nekem maga a barátság fogalma jelent valamit, ezért nem szakítom meg veled a kapcsolatot. De hogy őszinte legyek, már semmi hozzáadott értéked nincs az életemben, és csak visszahúzol. Észre sem veszem, és azon kapom magam, hogy már megint csak beletörődök, hogy itt ülök a kispadon veled, és vigasztaljuk egymást a sikertelenségünkért. Tudod annyira hátat fordítanék már neked, csak úgy véletlenül, mellékesen, észre sem véve, hogy mennyire megbántalak... de sajnos nem mennek jobban a dolgaim. Hiába várom, hogy jobb legyen. És tudod, nem szeretnék a két pad között a földre sem esni. Mi van, ha szakítani akarok ezzel a helyzettel... de aztán csak téged is elveszítelek?

Biztonsági játékos vagyok, ismerjük be. A barátaim, a pasijaim mindig a biztonságosnak tűnő választás voltak. Nagyon kellek nekik, hát juhé! .. nagyon jobb vagyok, mint ők, juhé! (így is hátat fordíthatnak egy idő után). De nem is ez bosszant. Nem, nem ez a bosszantó. Hogy mindig vannak újabb és újabb emberek, akik szimpatikusnak találnak, akik szívesen megsimernének ... hanem z, hogy MENNYIRE KEVÉS BEFOLYÁSOM VAN ARRA, HOGY HOGYAN ALAKULJANAK AZ EMBERI KAPCSOLATAIM. Magam alá akarok gyűrni másokat, bassza meg! Az nem lehet, hogy én ennyire szar vagyok!

Csak dolgozom, adatokat gyűjtök, hétvégén is, soha véget nem érő projektekben telik az értékes időm, olyan emberekkel tartom fenn a kapcsolatot, akiktől semmi hasznot nem remélhetek! Már megőrülök, őrlődök, tipródok ebben az egy helyben állásban, MÉGSEM TUDOM MERRE TOVÁBB???
Ennyire unalmasan és halálosan jókislány vagyok basszameg?? Hogy hónapok óta nem jutok el sehova, mert mindig van valami teendőm, egy kibaszott napot vagy fél napot nem engedhetek meg magamnak, hogy szórakozzak??? Hogy elgondolkozzak merre megy ez így s még meddig mehet így??

Hja.. ezt a gyűlöletet akkor érzi az ember, amikor ő nem kapja meg a figyelmet, amire szüksége van, míg akire mások figyelnek, akinek sikerei vannak, abban meglátszik a borzalmas kétszínűség és gyarlóság amivel elvileg pont NEM a sikereket kellett volna érdemelnie... elvileg... Ez a gyűlölet akkor keletkezik, amikor az okokat keressük, és nem találjuk ... Mert amíg egyet értünk valahol azzal, hogy hát igen... mások ügyesebbek, szebbek, empatikusabbak .. érthető, hogy ők szerencsésebbek, hogy nekik összejönnek a dolgok, mi még csak nem is versenyezhetünk velük ... addig enm érzünk dühöt. Elfogadjuk a helyünket, elfogadjuk a sorsunkat. Nem bosszankodunk olyanokon, amiket úgysem tudtunk elérni, amiken úgysem tudtunk változtatni, amit úgysem tudtunk kivívni magunknak... aztán így beletörődünk, hogy ez van, ami van, legfeljebb reméljük, hogy majd egyszer lesz jobb is ...

De egy újabb év telt el így ... a türelmem, empátiám, kedvességem, tehetségem, szépségem, ambícióm NEM VITT MEGINT SEHOVA az életben ... míg nálam sokkal BÉNÁBB lányok már tartanak valahol!! ELEGEM VAN, kezd KURVÁRA ELEGEM LENNI. TÚL JÓFEJ VAGYOK. Jófej vagyok másokkal, akik aztán vágül nem lesznek kurvára jófejek velem. Nyomorékok vannak körülöttem. Nem hiszem el, hogy nem vagyok képes A-ból B-be jutni.

Nem hiszem el, hogy muszáj szebbnek hazudni és sallangosan leönteni, hogy egyenlőség és kedvesség, és a jóság elnyeri a jutalmát, amikor KURVÁRA NEM ÍGY VAN!! Az önzőség nyeri el a jutalmát .... A gátlástalanság, erkölcstelenség, másokba könyöklés nyeri el a jutalmát ... A célt szem előtt tartani, mindent ami akadályoz szívtelenül leölni, csak a célt látni, azért küzdeni, jobbnak látszani és tűnni, mint amilyenek vagyun k, elHINNI magunkról, hogy MEGÉRDEMELJÜK, hogy kelljünk valakinek.. egy életre.... Hogy népszerűségben ússzunk ... hogy irigyeltek legyünk ... Aztán kivárni és meglovagolni a szerencsés hullámot ....

KURVA ANYÁTOKAT PICSÁK