Mindig az a fránya szükség

Hajjaj, felébredtem hajnalban és elfogott valamiféle rettegés. Az első gondolat persze az volt, hogy úristen, Dani hol van? És hogy ez az egész brutális volt.

Aztán eljutottam oda, hogy basszameg... ha ő van, anyagi gondjaim nagyon nem lettek volna... na de így meg most van 10M hiteltartozásom.. sőt több. És úristen én ezt hogy fogom visszafizetni...és úristen én tényleg mennyi mindent megtettem ezért, hogy gyerekünk lehessen, mennyire a végletekig mentem, mennyire jóhiszemű voltam...csak azért, hogy szó nélkül kisétáljon az ajtón...

O basszameg. És kezdődhet itthon a rezidensképzésem...

Egy pillanatra úgy tűnt hogy már semmi kényszer nem fog, nem tart minket össze... szabadok vagyunk... dehát ez nem volt belekalkulálva. Mert.. ha volt valami ami egyben tartott minket a jó szexen kívül, az a túlélés volt. Nekem jobb, mert segít nekem a túlélésben. Mert ő is orvos a sotén. Mert kérdezhetek, fordulhatok hozzá.. a hatodévet is együtt éltük túl. Aztán amikor anya is elköltözött bakuba csak rá számíthattam. Ojaj hajajaj... vissza kellett volna kicsit vennem az arcomból...

Ezt valahogy sürgősen helyre kell hozni... ez így pocsék...